Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
WALLISCH KÁLMÁN ÉS AZ 1918-19. ÉVI FORRADALMAK 299 kérte Szegedre: „A katonai parancsnoksággal folytatott megbeszélés alapján, tekintettel arra, hogy megbízható katonai karhatalom rendelkezésre nem áll, és minden pillanatban félrevezetett elemek zavargásától lehet tartani, egy zászlóalj sürgős kiküldését kérjük.”13 8 A xzegedi SzDP érintkezésbe lépett a budapesti pártvezetőséggel, s a helyzet megvilágítása céljából repülőn Budapestre küldte Szabó János pártelnököt is. Szabó érintkezésbe lépett Böhmmel és Kunfival, Böhm intézkedett, hogy a kért karhatalmi osztagot a szegedi párt rendelkezésére bocsássák.1 39 Wallisch küzdelmekben gazdag életpályáján, ügy tűnik, e lépés volt a legszélsőségesebb kommunistaellenes megnyilvánulás. Történelmi szerencséje azonban megóvta attól, hogy az általa kért különítmény kommunista proletárok vérét áldozza a szociáldemokrata politika védelmében. l38VDCsMMT. 236-237. 13’Szeged és Vidéke, 1919. márc. 17. 1 40 VDCsMMT. 237-245. 1 4 1 Szegedi Napló. 1919. márc. 12. 142Uo. 143Uo. Március 11-én Szeged a sztrájk jegyében állott. Ezen a napon az SzDP és a KMP szegedi szervezetei tartottak viharos gyűléseket, s eddig feloldhatatlannak bizonyuló ellentéteik és harcuk halálos áldozatot követelő összecsapásba torkollott. Az SzDP Klauzál téri nagygyűlésén a Kárász-ház előtt 10—15 000 embers az Európa szálló előtt is több ezer ember jelent meg. Mindkét helyen több szónok beszélt, kik egyidejűleg állást foglaltak a kommunizmus mint végcél mellett, s a kommunisták „egységbontó” törekvései ellen. Az Európa szálló előtti gyűlést Wallisch vezette,s felszólalta Kárász-ház előtti nagy gyűlésen is.1 40 ,Л szociáldemokrata párt tüntető sztrájkot rendezett — mondotta Wallisch az Európa szálló előtt —, mert tegnap a leszerelt katonák gyűlésük után állást foglaltak a párt vezetősége ellen. A szociáldemokrata párt vezetőségét a munkásság legnagyobb ellenségének mondották s azzal vádolták meg, hogy nem teljesítette kötelességét, és hogy a munkásság nem bízhat meg benne. Erőpróba ez itt, próbamozgósítás, amellyel be akarjuk bizonyítani, hogy a többség helyesli azt az utat, amelyet a szociáldemokrata párt követ.”141 Közben egy francia gépfegyveres különítmény tűnt fel, amely egyenesen a tömegeknek tartott. Megjelenésük óriási izgalmat keltett, a tömeg sorai megbomlottak . . . „A párt vezetősége — folytatta Wallisch — mindig arra fog törekedni, hogy a munkásság követeléseit végrehajtsa. Felhívta a tömegeket, hogy mindenki a legnagyobb nyugalommal vonuljon el, és azzal a tudattal térjenek haza, hogy kötelességüket jól teljesítették. Még nincs befejezve a forradalom. Csak akkor érünk végcélunkhoz, ha a kommunizmust megvalósítottuk”1 42 (Kiemelés tőlem, S. K.) Több felszólalás után a gyűlés határozati javaslatot fogadott el a „rendbontó” kísérletek ellen, amelyeket „ellenforradalmi cselekményeknek” minősített. Az általánosságokban mozgó határozat külön megnevezés nélkül is a kommunisták ellen irányult.1 43 A gyűlés után 15—20 feltehetően kommunista fegyveres katona a proletárdiktatúrát éltetve a szállodába hatolt és megtámadta Wallischt. Szalonszocialistának nevezték, azzal vádolva, hogy 60 000 K. fizetést húz. Szemére hányták, hogy előző nap karhatalmat kért és kérdőre vonták, hogy milyen álláspontot foglal el a leszerelt katonák követeléseivel szemben. Wallisch ismertette a Munkástanács határozatát, s a többi között kijelentette:
