Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
296 SOÓS KATALIN közeledve a földek megváltás, térítés nélküli kisajátítását, majd termelőszövetkezetek alakítását követelte. Ezt a programot Wallisch a munka nélküli földmunkások március 5-i ülésén részletesebben is kifejtette. A parasztság, mint szövetséges megnyerése szempontjából oly fontos polgári demokratikus követelés: a földosztás és kisparcella kialakítás igazi jelentőségét sok kortársához hasonlóan Wallisch sem ismerte fel. Gazdasági okokra hivatkozva termelőszövetkezetek alakításának szükségességét hangsúlyozta^ a közös gazdálkodás alapján megvalósuló vonzó paraszti életforma felvázolásával a parasztokat is igyekezett ennek helyességéről meggyőzni. „Ha a földeket felosztjuk — mondotta -, még nem teljesítettük kötelességünket. A földhöz juttatott gazdákat el kell látnunk gazdasági gépekkel és megfelelő számú igavonó állattal. Nekünk ügyelnünk kell, hogy a magántulajdonban beállott változások folytán a gazdálkodás a többtermelés jegyében a lehető legintenzívebb maradjon, és biztosítsa a dolgozó nép számára a megélhetést. A földosztással egyidőben azonban lehetetlen lenne a gazdasági gépek és a szükséges állatállomány biztosítása. A megfelelő termelési eszközök híján pedig gazdasági romlás követné az oktalanul erőszakoskodó gazdálkodást. Nekünk a termelés a célunk. Szeged város hetvenezer hold földbirtok tulajdonosa. Ezeket a földbirtokokat, melyek most is legnagyobb részt egy-húsz holdas bérletek, örökföldekké kell átalakítani. A sok apró örökföld létesítése most ínséghez vezetne. A termelési eszközök nem állanak rendelkezésünkre. Gondoskodnunk kell az utak kiépítéséről, a járműveknek, autóknak megfelelő számban való beszerzéséről, hogy a messzebb eső földeket is könnyen elérhessük. Ezzel azt akarjuk elérni, hogy az a földmunkás, aki eddig a csillagos ég alatt kezdte meg a munkáját és a csillagok feljövéséig húzta a robotot, ne legyen a nemzet páriája, öt is megilleti az a kényelem, szórakozás, amely kijár a többi munkásoknak is. A földmunkásoknak se szabad napi nyolc óránál többet dolgozniok. A munka után nekik is meg kell találniok a szórakozást, a színházat. Messzemenő céljaink között szerepel a községi, tanyai színházak felállítása is. A súlyos körülmények, de még az egyenlőtlenség is arra a határozatra kényszerít ette az alföldi munkástanácsok kongresszusát, hogy a kommunizálást célzandó tejtermelő szövetkezeteket létesítsünk. Szeged földbirtokainak nagy részét ilyen tejtermelő szövetkezetekké fogjuk átalakítani.. 21 Wallisch Somogyi Szilveszter polgármesterrel vitázva kifejtette: „A szociáldemokrata párt célja a magántulajdon megszüntetése. Ennélfogva már az átmeneti időben több tejtermelő szövetkezetei kell létesíteni. Célunk az, hogy a gazdák ennek szükségességét belássák, egyébként pedig az alföldi munkástanácsok kongresszusának határozatából kifolyólag követeljük a jelenlegi földbirtokreform radikálisabb megváltoztatását.”12 2 Március első felében egész Csongrád megyében, megkezdték a földreform végrehajtását. Szeged-Öttömös— Pusztamérges— Tápé területén a 7. sz. földosztó bizottság működött, elnöke Müller Manó ügyvéd volt.123 Müller március 9-én előadást tartott a földmunkásoknak. Elmondotta, hogy a reform lényege, hogy senkinek a birtokában ne legyen akkora földtulajdon, amelyet maga nem művelhet meg, továbbá, hogy a reform örökbérleteket és termelőszövetkezeteket kíván létesíteni. Előre látható, hogy a szegedi földekből nem lehet kielégíteni a szegediek igényeit, s ezért a Pallavicini uradalomból is 121 Szegedi Napló, 1919. márc. 5. 122Uo. 1 2 3 Délmagyarország, 1919. márc. 11.
