Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
292 SOÓS KATALIN Szamuely fogják megcsinálni, hanem a szociáldemokrata párt.”96 A referátumban és a vitában két kérdés dominált: a hatalomátvétel, a tiszta szocialista kormány kérdése, és a kommunisták elleni harc. A vitában felszólalt Wallisch is. Wallisch beszámolt a szegedi SzDP és a Munkástanács tevékenységéről, külön kiemelve a reakciós hivatalnokok elmozdítására és a közélelmezés megjavítására hozott radikális intézkedéseiket. Szemére hányta az országos vezetőségnek, hogy a szegedi SzDP tevékenységét megbírálta, kigúnyolta, a Népszava pedig agyonhallgatta, nehogy a többi város is tudomást szerezzen róla, hogy így is lehet dolgozni. Wallisch hozzászólásában közvetve állást foglalt a hatalomátvétel mellett, foglalkozott a pártoktatás és a föld reform kérdésével. „ . . . a reakció Szegeden, ahol mindig fő fészke volt, nem mer megmozdulni és ... mi tízezerrről harminckétezer szervezett munkásra szaporodtunk, és nem létezik az a kívánság, amelyet ha mi előterjesztünk, rögtön ne teljesítenének. A kvalifikációs törvényt meg kell változtatni, mert mi nagyon régen kikergettünk volna nagyon sok hivatalnokot, de még mindig érvényben van az, hogy csak jogászokat ültethetünk bizonyos helyekre és nem munkásokat. Azonkívül nagyon fontos az oktatás kérdése. Pártiskolát kell fölállítani, agitátorokat kell nevelni: ha itt 3^1 elvtársat lekötünk, egy hónap alatt 60-100 agitátort tudunk nevelni, akik ki tudnak menni az országba, és segítségünkre tudnak lenni. (Helyeslés.) Azonkívül Szeged január 1-én határozatot hozott, amelyben felszólítja a pártvezetőséget, hogy a földbirtokreform kérdésében ne fogadja el azt a tételt, hogy a földért térítsenek meg valamit, hanem azt a nagy birtokosoktól, a nagytőkésektől el kell venni minden kárpótlás nélkül.”97 Noha a kongresszus napirendjébe teljesen belevágott volna, Wallisch egyáltalán nem foglalkozott a kommunisták ellen folytatandó harccal. Beszéde végén felszólította a küldötteket: „Ne határozatokat hozzunk, ne sokat beszéljünk, hanem annál többet cselekedjünk. Ha ezeket a követeléseket megvalósítjuk, akkor nincs az az ellenforradalom, az a magántőke, az a tőkésosztály, amely velünk sikeresen föl tudja venni a harcot.”9 8 A kongresszus határozataiban elkötelezte magát az októberi forradalom programja mellett. Elvetette a tiszta szocialista kormány népszerű jelszavát, mert az, amint Weltner kifejtette, elvezetne a proletárdiktatúráig; jóváhagyta a kommunistáknak a munkástanácsokból és a szervezetekből való kizárását.99 Az SzDP országos vezetősége a kongresszus után fokozta a KMP elleni harcát, elhatározta vezetőinek letartóztatását és a párt szétverését, hozzájárult ahhoz, hogy a kormány preventív intézkedéseket tehessen a KMP ellen. A kormány tc.-et adott ki a „népköztársasági államforma” védelméről, amely lehetővé tette a KMP tagjainak több évi böntönbüntetésre való elítélését.1 00 Ebbe a vonalba vágott a szegedi SzDP-пек a KMP szegedi szervezetéhez intézett „Ultimátuma”, amelyben követelte, hogy 14 napon belül mondjon le „kútmérgező” politikájáról, ellenkező esetben a „terror” álláspontjára helyezkedik, és a legkíméletlenebb szigorral érvényesíti ellenük a pártkongresszus határozatát. Az Ultimátumot a szegedi SzDP titkársága írta alá.101 9 6 Szeged és Vidéke tudósítása, 1919. febr. 10. 9 7 MMTVD. 5. kötet, 546. 98Uo. 9 9 Hajdú: 1918. 305; Böhm: i. m. 142. 100Hajdú 1918. 309-310. 1 0 1 Szegedi Napló, 1919. febr. 16.
