Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
290 SOÖS KATALIN Wallisch, mint várható volt, vitázott Rákosival. Fejtegetéseiből kitűnik, hogy a forradalom további fejlődését illetően bizonyos esetekben már a proletárdiktatúra létjogosultságát is elismerte. Úgy vélte azonban, a proletárdiktatúra gazdasági és politikai előfeltételei, különösen a francia megszállás miatt, Szegeden nincsenek meg, s így céltalan az érte folyó harc. „A proletárdiktatúra nem cél, hanem eszköz, melyre csak egyéb mód híján van szükség. A teljes szén- és nyersanyaghiány idqén a kommunizálás a proletárok öngyilkosságát jelenti. Minden pillanatban készek vagyunk a szocialista termelés megvalósítására, de csak akkor, ha az eredménnyel kecsegtet. Amíg azonban militarista államokkal vagyunk körülvéve, és franciák tartják megszállva a várost, ostobaság lenne megkezdenünk a harcot.”87 Wallisch beszédében elfogadta az üzemi választmányok intézményét és az „arra érett üzemek kommunizálását”, azaz a termelőeszközök részleges szocializálását. A KMP-nek az SzDP-vel való együttműködést, az együttes harcot ajánlotta, annál is inkább, mivel úgy vélte „elvi különbség alig van” köztük.88 Állásfoglalása egészében nézeteinek bizonyos radikalizálódását tükrözte. 87Uo. ’*Uo. •’MMTVD. 5. kötet, 479-481; Szegedi Napló, 1919. febr. 7. ’°Uo. A Szegedi SzDP régebbi és 1918 végén alakult párt- és szakszervezetei 1918—19 telén élénk politikai életet éltek. Az SzDP és titkára, Wallisch, természetesen arra törekedtek, hogy rendezvényeiket szociáldemokrata szellem és a jóváhagyott célok és jelszavak uralják. De miután a szakszervezetekben kommunisták is tevékenykedtek, nem tudták megakadályozni, hogy azok a gyűléseket a kommunista program és jelszavak népszerűsítésére is fel ne használják. A kommunista propaganda és agitáció nyomán a szociáldemokrata munkások egy része az SzDP-től erélyesebb politikát és a kommunisták elleni akciók beszüntetését követelte. Február 7-én a dohánygyári munkásnők estébe nyúló tanácskozásukon kifejezték elégedetlenségüket a sérelmek miatt, amelyek a vezetőségválasztás alkalmával érték őket. Két központi kiküldött ugyanis olyan vezetőséget erőltetett rájuk, akik nem bírták a többség bizalmát. Wallisch a sérelmek orvoslását ígérte, s egyben felszólította őket, ne „paktáljanak” más pártbeliekkel, ne üljenek fel Rákosi beszédeinek. Wallisch elismerte a pártban egy ellenzék létjogosultságát, de csak addig, amíg nem bontják meg a párt egységét. „Újszegedet — mondotta — a bolsevik mozgalmak miatt zárták el. Ha továbbra ia folynak ezek az egyenetlenkedések, erősbödnek az ellenforradalmárok. Vigyázni kell a burzsoára. Figyelnünk kell a grófokat, bárókat.”89 Wallisch és a jelenlevő kommunisták között parázs vita alakult ki. „Napok, hetek kérdése, hogy a munkásság nyolcvan százaléka kommunista lesz — mondotta Udvardi —. kérdése, hogy a munkásság nyolcvan százaléka kommunista lesz - mondotta Udvardi. — Nem pártszakadás, hanem csak pártvezetőségi változás lesz.” Udvardi többek között a értekezletet annak kimondására, hogy a tagok „szélső politikát” is űzhetnek, és kommunistáknak is vallhatják magukat.”90 Meszli Erzsébet Oroszország, a nemzetköziség, a kommunizmus és a munkásegység mellett szállt síkra. „Emlékezzünk vissza, hogy az orosz forradalom kitörésekor miként demonstráltunk. Éljen Oroszország, ez volt a jelszavunk. A kommunisták is dolgozó proletárok, nem szabad őket leköpködni. Egyesülni kell velük.
