Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
284 SOÓS KATALIN Az SzDP Feketesas utcai ellengyűlésén Wallisch a kommunisták kritizálásának szentelte beszédét; „A szociáldemokrata párt vezetését ki akarják csavarni azoknak a kezéből, akik a pártért éveken át mártíromságot szenvedtek a régi rend idején. A rendbontók nem elvtársak, nem szocialisták, hanem uszítok. Az összvezetőségnek az a határozata, hogy akik kommunisták, azok nem lehetnek a párt tagjai. Ha erősek leszünk majd, ha a népiélek teljesen szocializálódik, vér nélkül érjük el azokat az eredményeket, amelyekre vágyunk.”54 54VDCsMMT. 159-161. 5 ’Igazság, 1919. jan. 9. 56üo. 57Igazság, 1919. jan. 17. S8Uo. Gaál Endre: A Szegedi munkásság harca a Tanácsköztársaságért. 1917-1919. Szeged. 1956.65. 6 0 Tonelli: A franciák Szegeden, i.m. 44. 61 GaíLi.m. 65 62Uo.67. 1919. január első felében a KMP-hoz közelálló Igazság című szegedi hetilapban több az SzDP országos és helyi szerveinek politikáját bíráló cikk látott napvilágot. A lap január 9-i számának egyik cikke a párt felhígulásával foglalkozott, és követelte, hogy a pártot tisztítsák meg mindenféle burzsoá befolyástól. Ugyanebben a számban Szalay János újságíró, a KMP szegedi szervezetének egyik alapító tagja — aki január 7-én a szegedi Radikális Párt nagygyűlésén a proletárdiktatúra eljövetelét hirdette — „Nyílt levelet” intézett a szegedi szocialistákhoz, amelyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy a két munkáspárt létével, az SzDP-пек a KMP elleni fellépésével és tervezett retorzióival Magyarországon „ferde irányba” került a proletárság küzdelme, Szalay elvi vitát s a munkásosztály egységének új, forradalmi taktika alapján való hely re állítását követelte. Az Igazság január 17-i száma lehozta Wallisch Kálmán alacsony színvonalú, kicsinyes vádaskodásokat tartalmazó „Válaszát”, az egyetlen újságcikket, amelyet Wallisch az 1918—19-es forradalmak alatt Szegeden írt. Wallisch feltételezhetően a polgári demokratikus forradalom és kormányzat belső krízisének hatására hajolt el jobbra, de mint elsősorban gyakorlati politikus, egyébként sem volt különösebben „jótollú”. Szalay „Válasz a párttitkár úrnak” című cikkében joggal írta: „Szegénységi bizonyítvány ez arra, hogyan nem szabad elvi harcot vívni.” 55 56 57 58 A reményt keltő forradalom után a munkásokra, alkalmazottakra ínséges tél köszöntött. A gyáripar fokozódó válságának közvetlen oka a szén- és nyersanyaghiány volt. A munkások számára a legnagyobb problémát a rendkívüli mértékben jelentkező munkanélküliség okozta. Somogyi polgármester 1919. február 264 felterjesztésében kérte a Közélelmezési Minisztériumot, hogy adjanak szenet, mert „30 000 munkanélküli ember járkál indulatosan az utcákon, és folytonosan tanácskozik”.59 Tonelli szintén 25-30 000 főre becsülte a különböző címen segélyezettek számát.60 A munkanélküliek a várostól heti 1 — 15 K. munkanélküli segélyt, az üzemektől „szénsegélyt” kaptak.61 Január közepén a napi kenyérfejadag 10 dkg., a havi cukor, illetve zsír-szalonna fejadag 50-55 dkg volt. A közellátás szervei a minimális fejadagokat sem tudták biztosítani. A polgármester a kormányszervektől kérte a város 91 000 ellátatlanjának ellátását, különben „ .. . éhhalál és lázadás lesz, amiért a felelősséget nem vállalhatja itt senki” 6 2
