Századok – 1979
Közlemények - Soós Katalin: Wallisch Kálmán és az 1918–19. évi magyarországi forradalmak 271/II
WALLISCH KÁLMÁN ÉS AZ 1918-19. ÉVI FORRADALMAK 279 elleni kijelentései képezték. Miután a Munkástanács látta, hogy a felettes szervek sem Nekich Richardra, sem Balogh Károlyra vonatkozó határozatát nem hajtják végre, elhatározta, hogy azt a munkások és felfegyverzett katonák nagyszabású tömegdemonstrációjára támaszkodva maga fogja végrehajtani.32 E tömegmozgalopi szervezője, lelke Wallisch volt. December 16-án fél tíz óra tájban kezdődött a tüntető tömeg gyülekezése a Munkásotthon előtt. Gyors egymásutánban érkeztek a szervezett munkásság csoportjai, majd a különféle fegyvernemű katonaság vonult föl. A pártház udvarán összegyűlt tömeghez Wallisch intézett beszédet: „A Munkástanács látja — mondotta Wallisch — , hogy még mindig meg akarják hagyni állásában Balogh Károlyt, amit a Munkástanács nem tűrhet. A Munkástanács határozatának érvényt kell szerezni, és ezért gyűltünk össze, hogy ezt a határozatot végre is hajtsuk. Most el fogunk menni a közélelmezési hivatalhoz, ahol a pártvezetőség két szuronyos katonával föl fogja keresni Balogh Károlyt, és föl fogja szólítani, hogy nyomban hagyja el hivatalát, és ne is merjen többet visszatérni oda. A közélelmezési hivataltól a Munkásbiztosító pénztárhoz fogunk elmenni Nekich Richard dr.-hoz, aki többször jelét adta, hogy ellensége a szociáldemokráciának. Nekichnek szintén eltávolítását követelte a Munkástanács, határozatát azonban itt sem hajtották végre. A Munkástanács itt is érvényt fog szerezni határozatának. Be fogjuk bizonyítani, hogy nem egypár hatalmasnak akarata, hanem a nép akarata fog érvényesülni.”33 Wallisch jelezte, hogy eljárásukat küldöttségüeg fogják bejelenteni a polgármesternek és a kormánybiztosnak, a tömeget pedig felszólította, hogy a rendet és nyugalmat tartsák fenn, fegyverekhez csak végső esetben nyúljanak. Wallisch beszéde után megindult a hatalmas, impozáns tüntető tömeg a közélelmezési hivatalhoz. A hosszú menet élén a szervezett munkásság haladt, ezután a katonaság következett, majd ismét munkások. A közélelmezési hivatalhoz érve, az épületet szuronyos katonák vették körül, a kapuba őrségeket állítottak, s a pártvezetőség részéről Wallisch és Szabó János 2 szuronyos őr és 2 fegyveres rendőr társaságában behatoltak az épületbe. Itt azonnal Balogh szobájába nyitottak, aki azonban tudomást szerzett a tüntetésről, és nem volt ott. A munkásság küldötteit Ferenczy Béla fogadta. Wallisch közölte vele a Munkástanács határozatát. „A formákhoz mi nem ragaszkodunk — folytatta -, ha itt lenne Balogh Károly, kivezetnénk innen és megmondanánk, hogy itten többet keresnivalója nincsen. Mivel azonban eltávozott, közöljék maguk vele a munkásság és katonaság nevében, hogy többet ebbe a hivatalba be ne tegye a lábát, mert ha be merészeli tenni, akkor tovább nem szavatolunk a testi épségéért.”34 A pártvezetőség tagjai eltávoztak a hivatalból, ahol 2 szuronyos katonát hagytak a hivatal őrzésére. A tüntetők a Munkásbiztosító Pénztárnál Nekichet sem találták. Wallisch intézkedé sére az összes tisztviselőt a tanácsterembe hívták, ahol Wallisch újabb beszédet tartott, megindokolva Nekich elmozdításának szükségességét. A Pénztár személyzete örömmel fogadta a Munkástanács közbelépését. Már foglalkoztak Nekich „bűnlajstromának” összeállításával, annak a „rémuralomnak” nyilvánosságra hozvatalával, amelyet a hivatal élén 10 éven keresztül meghonosított. 7* 3 2Szegedi Napló, 1918. dec. 11, 12. 3 3 MMTVD. 5. kötet 376-377; Szegedi Napló, 1918. dec. 17. 34Uo.
