Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 255 csak az ellenforradalmi hatalomátvétel alvezéreit sikerült elfogni. A rögtönítélő bíróság egy tartalékos főhadnagy orvostanhallgatót, egy kereskedőt és egy birtokos parasztot ítélt halálra. A vagyonos polgárságra 1 millió korona sarcot vetettek ki.96 Hasonló okokból, mint Abonyban, május első napjaiban a legtöbb Tisza menti településben is megélénkültek az ellenforradalmi erők. A román katonai sikerek, biztosra vett tiszai átkelésük, s a forradalom központjából, Budapestről érkező, kormányválsággal kapcsolatos hírek nyílt színvallásra késztették az eddig titokban bujtogató földbirtokosokat, nagygazdákat, papokat, jegyzőket, csendőrparancsnokokat, sőt egyes városi polgári egzisztenciákat is. Május 1-én, mint a többi Duna-Tisza közi város, Cegléd is zászlódíszbe öltözött. 2-án sorra tűntek el az ablakokból a vörös zászlók és a proletárdiktatúrát éltető feliratok. Helyüket fehér zászlók foglalták el, s akadtak emberek, akik már fehér szalagot tűztek ruhájukra. Ellenforradalmi megmozdulásra ugyan nem került sor, de ebben valószínűleg nagyobb része volt a városban tartózkodó nemzetközi vörösezrednek s a főtéren felállított géppuskáknak, mint a direktórium, néhány pap és tekintélyes polgár közös, a rend és nyugalom megóvására felhívó proklamációjának.9 7 Veszélyesebb helyzet alakult ki Kecskeméten, ezúttal nem a tanyákon, hanem magában a városban. A lakosság és a munkáshatalom vezetői egyaránt úgy tudták, hogy a románok bevették Szolnokot. Az intéző bizottság tagjai (Buday ekkor már nem volt közöttük, mert az április 23-24-i ellenforradalom után Budapestre utazott, s ott is maradt, ugyanis rendeleti úton Landler új direktóriumot nevezett ki, s ennek nem lett tagja) május 2-i ülésükön, melyre a tiszai frontról menekülő ezredének néhány katonájával Kecskemétre került Sinkó Ervint is meghívták, arról vitatkoztak, hogy maradjanak-e vagy meneküljenek. Abban állapodtak meg, hogy a direktórium tagjai mindenképpen maradnak. 3-án reggel azonban sem őket, sem a többi vezetőt nem lehetett a városban megtalálni. Egyes kerületekben fosztogatások kezdődtek, többek között az egyik iskolában felhalmozott ruhakészletet is széthordta a román előőrsöket váró tömeg. Hunyecz alezredes 40 főnyi vörösőrrel (volt csendőrök) körülvette a városházát, de nem volt kit letartóztatnia. A tetőkön fehér zászlók, az utcákon fehár karszalagos emberek tűntek fel. A válságos helyzeten Sinkó Ervin lett úrrá. Ezredének néhány katonájából és a helyi munkászászlóalj elérhető részéből járőröket szervezett, melyek elejét vették a fosztogatás továbbterjedésének, s a fehér karszalagosok harci kedvét is visszafogták. Plakátokat nyomatott, melyeken statáriumot rendelt el, s bejelentette a Vörös Hadsereg románok felett aratott győzelmét. Telefonüzeneteivel elhitette lehallgatóival, hogy Budapestről gépfegyveres vasas ezredek közelednek. Sinkó intézkedései és hazugságai” valószínű ellenforradalmi - noha nyilván nagyon rövid idejű - hatalomátvételtől mentették meg a várost. Hunyecz alezredes csendőrei az újabb akcióktól tartózkodtak, s 5-én ellenállás megkísérlése nélkül tűrték lefegyverzésüket.98 9 6 Dokumentumok, 459-463, Breit: i. m. III. k. 162. és Váry Albert: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. 2. kiad. Vác. év nélk. 2—3. 9 7 Dokumentumok, 459-463 és PIA. 622. f. 1920 - B. 1142. ő. e. 98HIL. Vörös őrség Országos Főparancsnokságának ir. (a továbbiakban: V.Ö.O.F.) 1919. máj. 4-5. 111/17. 45-46. It-i j. és B-KmL. Kecskemét. Kormányzótanácsi biztos ir. 108/1919., 148/1919. Sinkó rendeletéit közli: Dokumentumok, 456-457. Vö. Bosnyák: i. m. 66-69.
