Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 253 kenyeret vacsorái, a másik meg három tál ételt, nem lesz addig nyugalom Magyarországon, amíg az egyik ember ötszobás fényes lakásban lakik, perszaszőnyegen jár, a másik meg a kuckójában rohad a nedves pincelakásban.([ . . . ] A kommunizmus útja: összegyűjteni mindent és közösen elosztani. A kommunizmus útja: egyenlő boldogságot teremteni. És elmegyünk ezen az úton a végsőkig: be fogunk tekinteni a kamrákba és a ruhásszekrényekbe, és elvisszük onnan, ami elvihető. De egyenlően el is fogjuk osztani. Ez a kommunizmus. Nem fog senki megmenekülni a szigorú rekvirálástól. De nem is lehet. Az a kis jó, finom halál büntetés, ami az eltitkolóknak, az elásóknak ki fog járni, majd megtanít minden embert arra, hogy mi az a kommunizmus.”90 Buday programjával és a direktórium gyakorlatával a helyi szociáldemokraták többsége szemben állt, s amikor tudomást szerzett róla, a Forradalmi Kormányzótanács is irreálisnak, s politikai hatásában rendkívül károsnak minősítette. A lakosság, s elsősorban a parasztság reagálását — az áprilisi tanácsválasztáson szavazók száma (a lakosság 4,14%-a) mellett — ismét csak Sinkó örökítette meg. „ . . . összehívták az embereket, elmondták őket rabló, gaz burzsoáknak, kötéllel fenyegetőztek — a parasztok, a gazdák pedig [ . . .] szörnyű sérelemnek, bosszúért kiáltó igazságtalanságnak éreztek minden szót. Ök úgy tartották, hitték, az ő világuk: egész falujuk úgy tartotta, hogy ők tisztességes, dolgozó emberek voltak egész életükben” — írja Az úr-ban.9 1 Mivel az április végi és május eleji ellenforradalmi akciók szervezői sehol másutt nem tudtak ekkora tömeget felvonultatni, kézenfekvő, hogy a 3—4 ezres szám egyik fő okát a tanácsszervek radikalizmusában lássuk. A nincstelen napszámosok, béresek és törpebirtokosok részvételéhez az is jelentős mértékben hozzájárult, hogy a nagygazdák bugyellárisukba is belenyúltak, s a fegyvert fogó szegényeket 100—100 korona „előleggel” jutalmazták, továbbá, hogy néhány hordót is csapra ütpttek.92 Ezzel az eszközzel azonban másutt is élhettek, s bizonyára éltek is. 90 Lásd erre részletesebben: Romsics Ignác: Neotomizmustól a proletárdiktatúráig. Buday Dezső portréjához. Valóság, 1978/3. 12-26. 91 Idézi Bosnyák: i. m. 101-102. 9 2PIA. 605. f. 11/29. ő.e. 137. Nem a szervezőkön és nem a terven, hanem egy-két századnyi megbízható karhatalom jelenlétén, a résztvevő parasztokon s a véletlenen múlott, hogy a Duna—Tisza közi ellenforradalmak első nagyobb szabású megmozdulása már a kezdet kezdetén kudarcba fulladt. Az összeesküvők április 21-i második tanácskozását követő hajnalra — teljesítve a Forradalmi Kormányzótanácsnak éppen az ellenforradalmak megelőzése céljából kiadott rendeletét — a direktórium letartóztatta a város 81 legtekintélyesebb polgárát: nagygazdákat, katonatiszteket, s többek között kilenc ügyvédet. A letartóztatottak között volt a Héjjas család egyik tagja, s a fő szervezők egyike, Kiss Endre tartalékos tiszt, ügyvéd, későbbi polgármester is. Amikor a tanyákról a városba szivárgó összeesküvők 23-án megtudták, hogy ellenforradalom esetén a direktórium kivégzi a túszokat, már lehetetlen volt az akciót leállítani. A beszervezett parasztok már a kora délelőtti órákban megjelentek a gyülekező helyeken, s jóval a kitűzött időpontok előtt akciókba kezdtek. Buzdító beszédeket mondtak a templomok előtt, sokan a garatra is felöntöttek. Egyik csoportjuk puskatűzzel fogadta a rekvirálni érkező vöröskatonákat, akik már délben jelentették a látottakat a direktóriumnak. A direktórium egyetlen túszt sem végeztetett ki, viszont a környékre vezényelte a Szegedről menekült 200 főnyi megbízható vörös
