Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
242 ROMSICS IGNÁC vörösőr és vöröskatona 2,26 vagyonos kereskedő és iparos 1,18 volt közigazgatási alk. (jegyző, csendőr) 1,40 Az összkép sokkal kedvezőbb, mint a falvak esetében, de — mint az aránysorból ez világosan kiderül — a közép- és gazdagparasztságnak, vagyonos kereskedőknek és iparosoknak, valamint a volt közigazgatási alkalmazottaknak a 6000-es lélekszámon felüli települések tanácsaiban is volt némi képviselete. Ennek az volt az oka, hogy néhány kisebb falusias mezőváros (például Szabadszállás, Fülöpszállás vagy a már említett Jánoshalma) választási eredményei alig különböztek a falvakétól. Ez azonban nem volt általános. A nagyobb falusias mezővárosokban, így például Abonyban, Kiskunmajsán, Kunszentmiklóson, Kalocsán e rétegeknek alig, Kecskeméten és a négy másik mezővárosban pedig egyáltalán nem kerültek képviselőik a tanácsokba és direktóriumokba. Ezeken a településeken — mint márciusban — most is szociáldemokrata és kommunista munkásokat, agrárproletárokat és értelmiségieket (zömmel pedagógusokat) választottak tanácstagokká. A legnagyobb városok választásait fegyveres incidensek és ellenforradalmi megmozdulások nem kísérték. Csupán Kalocsán terjesztettek a választások ellen izgató röpiratokat, de ott is eredménytelenül. Az igazgatás mögött a papság állt; egyikük vasárnapi prédikációjában . arra hívta fel a hívőket, hogy az új renddel, mely vallásukat veszélyezteti, helyezkedjenek szembe.”4 1 Az áprilisi tanácsválasztások Duna—Tisza közi végső mérlegét megvonva megállapíthatjuk, hogy azok Kecskeméten, a négy rendezett tanácsú mezővárosban, valamint a nagyobb falusias mezővárosokban a Forradalmi Kormányzótanács várakozásának megfelelő eredménnyel zárultak. A hatalom — immár egységesen demokratikus választási eljárások mellett — ismét az ipari és agrármunkásság kezébe került. A falvak jelentős részében (mintegy felében), s néhány kisebb falusias mezővárosban azonban a nincstelen dolgozó rétegek régi irányítói kerekedtek felül az áprilisi „erőpróbán”. A hagyományos uralmi struktúra radikális felszámolása ezeken a településeken budapesti és mezővárosi beavatkozással és segítségnyújtással kisebb részben április második felében, nagyobb részben május folyamán történt meg. A falusi és városi tanácsok még április elején-közepén megválasztották küldötteiket a járási tanácsokba és a megyei tanácsba. Az áprilisi tanácsválasztásokkal párhuzamosan létrejöttek a szocialista állam igazságszolgáltató szervei, a forradalmi törvényszékek, s gyors ütemben szerveződtek a vörösőrségek is. A vörösőr-alakulatok szervezésének nem helyi, hanem országos nagy hibája volt, hogy a karhatalmi őrök nem kizárólag munkásokból alakultak, hanem csendőrök és rendőrök is vörösőrök lehettek. Az sem volt ritka, hogy a vörösőr-alakulatok élére városokban tartalékos vagy hivatásos katonatisztek, falvakban csendőrparancsnokok kerültek. S bár néhol — például Kecskeméten — „átnevelő tanfolyamokat” szerveztek számukra, a későbbiek során bebizonyosodott, hogy politikai felfogásukon ez vajmi keveset változtatott.4 2 Mindezen hibák és problémák ellenére a Tanácsköztársaság építőmunkája április első felében Duna—Tisza közén is megindult. 41HIL. Hünb. 8. (pol.) oszt. ir. 1919. ápr. 9. 12/15. It-i. j. Vö. Hajdú: A Magyarországi Tanácsköztársaság, 106. 4 2 PIA. 605. f. 11/29. ő.e. 35-36. és 218. 1., Nagykőrösi Népújság, 1919. ápr. 12. ás PmL. PPSKk vm. alispánjának ir. TAGyOB. Kunszentmiklósi j.
