Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 239 a saját érdekeiknek megfelelő mederben tartani. A 6000-en aluli és az a körüli lélekszámú településekben ez szinte általánosnak, de legalábbis igen gyakorinak mondható.31 31 Uo., Buday jelentését közli: Dokumentumok, 405. 32Dunapatajra: PIA. 603. f. 6/26. ő.e. 32., 96. és Iratok, 243. Gyónra és Újhartyánra: Dokumentumok, 405-407. 3 3Érsekcsanádra: PIA. 603. f. 6/26. ő.e. 132—136. Sükösdre: uo. 362. és 601. f. 3/7. ő.e.€. továbbá 606. f. 3/41. ő.e. (XIV. köt.) 1173. föl., Jánoshalmára: QL. BM. K. 148. 1920 - 36 - 453. (9066). 34PmL. PPSKk vm. Direktóriumának ein. ir. 6/1919. Vö. Romsics: Az áprilisi tanácsválasztások . .. Dunapatajon — ahogy a jelentés mondja - „különböző köri helyiségekben 4-5 féle formában a proletariátus ellen szervezkedő csoportok” ellenlistát készítettek a hivatalos listával szemben. Az ellenlistán „vagyonos földbirtokos polgárok”, a hivatalos listán szociáldemokrata földmunkások szerepeltek. Az „erőpróbán” a birtokos parasztok győztek. Az ellenlistára 1168-an, a hivatalos listára 709-en szavaztak. Két lista készült Újhartyánban és Gyónón is. Mindkét településben a földmunkások maradtak alul. Újhartyánban „klerikális hajlamú kisgazdák”, Gyónón a Szocialista Pártba március végén belépett kisgazdapárti parasztok listája győzött.32 Dunapataj, Újhartyán és Gyón esete közbeeső példa a választások mezővárosi és falusi típusa között. Itt — ha a falusi reakció fel is vonult — a földmunkásoknak és vezetőinek (Dunapatajon), ill. a rájuk támaszkodó politikai megbízottaknak (Újhartyánon és Gyónón) volt bátorságuk és erejük az ellenlistákra adott szavazatokat érvényteleníteni, s a tanácsszerveket a választási rendelet szellemének megfelelően összállítani. A falvak közel felében azonban még ezek a feltételek sem voltak adottak, ezért a jegyzők, bírók és nagygazdák több kisebb településben most is szinte akadálytalanul tudták hatalmukat átmenteni. Érsekcsanádon a községházán összegyűlt nagy gazdák és egy Bajáról menekült városi hivatalnok állították össze a szavazó listát, melyen több 80—100—120 holdas gazda is szerepelt. A szavazók megválasztották őket. Sükösdön „a bírónak meg a jegyzőnek nem tetszett, hogy őket nem jelölik”. Éjszaka új listát készítettek, szétosztották a lakosság között, s a választók egy része másnap ezzel vonult az urnákhoz. A faluban tartózkodó belügyi politikai megbízottak erre felfüggesztették a szavazást. A szavazók reakciójáról a következőket jelentették Landlernek: „Sükösd község [...] bírája vezetése alatt a régi reakció mellett foglalt állást, tanács megalakítást elvetette, az őrslegénységet támadással fenyegeti.” Hasonlóképpen alakultak az események Jánoshalmán. A Kiskunhalasról érkező szavazócédulák egy részét „valakik” ellopták, kitöltötték, s a lakosság között szétosztották. Az ellenlista győzött, s a munkástanács kisgazdákból, tanítókból, jegyzőkből, továbbá az esperesből és a plébánosból tevődött össze.33 A példákat tovább sorolhatnánk, ehelyett álljon itt a 6000-es lélekszámon aluli települések összes tanácstagjának társadalmi helyzet szerinti részletes százalékos megoszlása:34
