Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA 235 széfek felnyitásával, 'az arany ékszerek, drágakövek és külföldi pénzek beszolgáltatási kötelezettségével, 30-án az ékszerüzletek értéktárgyainak lefoglalásával, április 1-én és 2-án a nem állami nevelési és oktatási intézmények, valamint az üzletek és boltok köztulaj donbavételével, 4-én a közép- és nagybirtokok szocializálásával foglalkozó rendelet.1 8 Bár az áprilisi tanácsválasztásokig fenti intézkedések helyi realizálása csak a mezővárosokban, s ott is alig indult meg, a középrétegeket, elsősorban a birtokos parasztságot pusztán megjelenésük állásfoglalásra, s a polgári demokratikus forradalom idején nem tapasztalt aktivitásra késztette, s némileg az értelmiségi, kishivatalnoki és kistisztviselői csoportok lelkesedését is lehűtötte. A szocializálások mikéntjéről és mértékéről számtalan rémhír terjedt el; pontosan senki sem tudta, hogy mire számtíthat. Tisztviselő, kisgazda, kisiparos, nyugdíjas, özvegy, diplomás proletár, . valamennyien félnek valamitől, de ők sem tudják, hogy mitől. Megnyugtatni őket nem lehet, bizalmatlanságuknak nincs határa” — írta a Félegyházi Proletár már április 6-án.1 9 18Tanácsköztársasági Törvénytár. Szerk. Pongrácz Jenő. Bp. 1919.1. 13-56. 1 ’Félegyházi Proletár, 1919. ápr. 6. 2 0 PmL. Cegléd. Direktórium ir. 5257/1919. 21 PIA. 603. f. 1/109. ő.e. és uo. 606. f. 3/41. ő.e. 1148. föl. 2 2 Országos Levéltár (a továbbiakban: OL.) L. 17. 47/1919. (1. csomó). A „bizalmatlanok” élén sajátos módon ezekben a napokban nem az úri középbirtokosok, akik örültek, hogy földjeik egyben maradnak, hanem a birtokos (elsősorban gazdag-) parasztok álltak. Egyik Cegléd környéki csoportjuk már március végén tanúbizonyságát adta forradalomellenességének. Március 24-én jelentették lakonikus rövidséggel Mikebudáról, hogy . a forradalmi kormány zótanáccsal szemben renitenskedő kisgazda párt ellenaktiót kezdett.”20 A ceglédberceli direktórium április 3-án feloszlatta a község kisgazda olvasókörét, mert mint a jelentés közli: „Befolyásukra a kisgazdák passzív resistenciát fejtettek ki” (beszüntették a tej beszolgáltatását, szabotálták a lakásrekvirálásra vonatkozó rendelet helyi végrehajtását), ill. mert . rendelkezéseinket fumigálják”. Kiemelendőnek, s mint erre a későbbiekben még hozunk adatokat, a birtokos parasztság forradalomról alkotott képének szempontjából jellemzőnek tartjuk, hogy a kisgazdák azzal bujtogattak, s „renitenskedésüket” azzal indokolták, hogy „...ez a rendszer úgyis csak máról-holnapra van”.21 A parasztság legfelső rétege elsősorban földjét, vagyonát féltette, s az agrárrendelettel kapcsolatos véleményüket egyik névtelen csoportjuk ekképpen közölte a Forradalmi Kormányzótanáccsal: „Összejöttünk Vasárnap több kis gazdák és meg tárgyaltuk az eseményeket, melyre Engem bíztak meg, hogy íijam meg a véleményüket, mi egyszerű Földmíves pógárok vagyunk, de fogadják el a tanácsunkat Tőlünk. Nem jól teszik, hogy nem tűzik ki azt a rendeletbe, hogy menyi legyen a kisbirtoknak a nagysága. [. . .] Tűzzék ki hát kérem a kisbirtoknak a Nagyságát 200 hódba, az az két száz kát. hódig, mert ha ez nem így lesz mindenhol, akkor nagy baj lesz az országba, mert nagyon sokan vagyunk, melyek nem nyugoszanak bele, hogy fáradságos szorgalmas munka után verittékel megszerzett földünket csak úgy minden nélkül elrabolják.”22 A szocializálás alsó határának bizonytalansága, valamint a termelőszövetkezetekről és a teljes vagyonközösségről teijedő rémhírek ugyan a parasztság alsóbb rétegeit is
