Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
14 ZSIGMOND LÁSZLÓ A megpróbáltatások közé tartozott a Párizsi Kommün és azt követő politikai helyzet, amilyen mértékben kerül előtérbe az ún. ordre moral követelménye, 90 olyan mértékben növekedhetett Comte második szakasza iránti érdeklődés és megértés. Ez a tendencia nem korlátozódott Franciaországra, a szocialista munkásmozgalomnak társadalmi és politikai, valamint a marxizmusnak szellemi és tudományos tényezővé válásával párhuzamosan a 19. század végén és a 20. század elején szaporodtak a jelek alternatíváknak szánt koncepciók kidolgozására. Ilyennek tekinthető a Wilhelm Ostwald által meghirdetett ún. monizmus. Comte-ról írott könyve előszavában utal arra, hogy többen felhívták figyelmét,hogy filozófiai nézetei több vonatkozásban hasonlóságot, sőt rokonságot mutat Comte-éval.91 Ezzel kapcsolatban Ostwald megjegyzi, hogy „az, amire törekedett és igen jelentős mértékben teljesített is, tárgyilag teljesen egybeesik azzal, amit a jelenlegi német monizmus központi feladatául tűzött ki. Azáltal, hogy a monizmus valamennyi és minden szellemi tevékenység legfelső instanciájának a tudományt ismeri el és a tudás és ezáltal a cselekvés minden más forrását elutasítja, teljesen arra az alapra helyezkedett, amit Comte mint pozitívat jelölt meg”.92 Comte nézetei — jegyzi meg Ostwald — jól hasznosíthatók a monista filozófia alapján szervezendő és az emberiség szellemi irányítására hivatott szellemi hatalom megteremtése érdekében.93 Az emberiségnek új és egyetemes kötelékre van szüksége s éppen ez indokolta Ostwald szerint a pozitivizmus átmenetét egyre magasabb szakaszokba. Ostwald három szakaszt különböztet meg Comte életében, sok minden függött volna az utolsó szakasztól, így mindenekelőtt a tudományon alapuló azon új és mindenkit egyesítő egyház sorsa, amelynek megvalósítása - Ostwald szerint — a német monista mozgalomra hárult.94 Ostwald könyve 1914-ben jelent meg, és a monizmus lett volna hivatott a társadalmilag és nemzetközileg megosztott világ helyreállítására és biztosítására. A pozitivizmus azonban a Comte által megszabott maga egészében megalapozottabbnak ígérkezett a modern vagy pozitivista szóhasználattal élve: az ipari társadalom problémáinak megválaszolására. Innen a növekvő érdeklődés Comte iránt a harmincas évektől kezdve és érdemei súlypontjának eltolódása a Philosophie positively a Politique positives, sőt későbbi és korábbi álláspontjától eltérő vagy éppenséggel ellentétes koncepciójára. Időrendben haladva ez a tendencia jól felismerhető és kezdettől azon módszertani probléma elé állította Comte-tal foglalkozó történészeket, amelyre Lévy-Bruhl utalt a következőket írván: ,,Egy tan történetét kétféleképpen lehet felfogni. Az ábrázoló nemcsak belehelyezheti magát, kötelességeként, pontosan a filozófusnak szellemi állapotába, akit tanulmányoz és vele együtt még egyszer átgondolhatja vezérlő eszméit, hanem éppen úgy, mint amaz, ítélkezhet a szóban forgó problémák fontosságáról anélkül, hogy megengedné magának, hogy a lényeges és lényegtelen között más különbséget tegyen, mint amaz. A mű akkor monográfia vagy szellemi életrajz formáját ölti. Vagy pedig az ábrázoló amellett, hogy arra 9 0 Zsigmond László: A Párizsi Kommün helye a francia politikai gondolkodás történetében. Századok, 105. évf. 1971. 6. szám. 1193-1198. - Zsigmond László: Franciaország. 1789-1968. Bp. 1969. 168-176. 91 Ostwald: Comte. Ш -IV. 92Uo. V. 9 3Uo. L.: függelék. 3. 94Uo. VI-VIII., 273-274.
