Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
12 ZSIGMOND LÁSZLÓ lalója alkalmával közte és az elnöklő Renan között bontakozott ki Littré munkássága és Comte, illetve a pozitivizmus megítélése között, igen tanulságos éppen az emberi vonatkozások több szempontjából. Előzményeihez tartozott, hogy Littré elhunytéval megüresedett akadémikus! helyre megválasztott Pasteurnek a francia Akadémia előírásai szerint meg kellett emlékeznie elődjéről. A székfoglalóról a magyarországi tudományos közvéleményt Alexander Bernét tájékoztatta a Természet tudományi Közlöny 1882-es évfolyamában.77 Pasteur a megválasztását többek között annak is tulajdonította, hogy filozófiai téren az ún. spiritualista irányzattal rokonszenvezett, „melyet nagyon elhanyagolnak különben, de a mely az Önök soraiban — mondotta akadémikus társainak — bizonyára dicsőséges menedékhelyre tarthat számot. .. ”78 Pasteur temetni jött, nem dicsérni, és Littrével együtt a materializmus azon változata felett mondott lekicsinylő és elmarasztaló bírálatot, amely a pozitivizmus formájában jelentkezett egyetemes elméleti, tudományos és filozófiai alapul, és a szociológia révén igényt tartott a társadalom újjászervezésére. Pasteur a valóban pozitívnek tekinthető tudományosságot a természettudományokra korlátozva szellemi, lelki, erkölcsi problémákat a metafizika vagy éppenséggel a teológia körébe utalta.79 Gúnyosan emlékezett meg arról a szociológiáról, amely a tudományos előrelátás nevében oly sok csalódást okozott magának Littrének is. Hivatkozott Littrének a National című lap 1850. november 10-i számában megjelent Nyugati béke című cikkére, amelyben a pozitív szociológia alapján végleges békét ígért a főbb nyugati államok között, és szembeállította azt cikkének 1878-as újraközlésével, amikor sajnálkozva kellett elismernie, többek között a porosz-francia háborúval kapcsolatban, hogy a fejlemények menete nem igazolta tételét. Emlékeztetett Pasteur Littrének 1879-ben közzétett Conservation, révolution et positivisme című írására is, amely szerinte „telve van tévedésekkel, melyet a pozitivizmus követett el vele a politikában s szociológiában”.80 Mi lehetett az oka, hogy Littré oly sok csalódása ellenére hű maradt vagy hű kívánt maradni a pozitivizmushoz — tette fel a kérdést Pasteur. A magyarázatot Littré enthuziazmusában vélte megtalálni a szó eredeti értelmét jelző görög en theosz, vagyis belső isten keresésében. Littré belső istene az emberiség volt, de ez Pasteur szerint elégtelen volt és maradt a történelem folyamán.81 Minthogy Littré az igazi hithez és az igazi istenséghez nem tudta vagy nem akarta megtalálni az utat, a pozitivizmushoz menekült — vélekedett Pasteur. „Littrének a pozitivizmusba vetett hite azon megnyugvásból is eredeti — mondotta Pasteur —, melyet a nagy metafizikai kérdésekre vonatkozólag belőle merített. Littrét a tagadás és a kételkedés bántotta. Auguste Comte a maga dogmatizmusával, mely minden metafizikát leront, megszabadította mindkettőtől.”82 Pasteurnek nagyon is elfogult ítéletét korrigálva, zárószavában Renan a következőket mondotta: „ön, uram, kifogásokat tett ama filozófiai elméletek ellen, melyekhez Littré ragaszkodott, s melyeknek, mint mondá, élete boldogságát köszönhette. Ez önnek i1 Alexander Bernét: A pozitív filozófia. Természettudományi Közlöny, 1882. 14. kötet. 154. füzet. 243-248., 14. kötet. 155. füzet. 283-289. 78Uo. 284. 79üo. 244-246. 8OUo. 246. 81 Lo. 247. 82Uo. 245.
