Századok – 1979
Folyóiratszemle - Durnovcev V. I.; Illerckij V. Ge.; Muravjov V. A.: Az össz-szövetségi historiográfiai évkönyvek megjelentetésének eredményei és perspektívája 178/I
178 F0LYÖ1RATSZEMLE V. I. D URNO УСЕ V, V. Ge. ILLERICK I J, V. A. MURA VJOV: AZ ÖSSZES ZÖ VETS ÉGI HISTORIOGRÁFIAI ÉVKÖNYVEK MEGJELENTETÉSÉNEK EREDMÉNYEI ÉS PERSPEKTÍVÁJA A szovjet történettudomány fejlődésén belül egyre nő a szerepe a historiográfiai kutatásoknak. Az 1960-as évek közepétől „A történelem és a történészek” címmel hét gyűjteményes kötet jelent meg. Igényes, a kérdések széles spektrumát elemző gazdag anyaguk lehetővé teszi a szovjet historiográfiai kutatások helyzetének méltatását, a megoldásra váró feladatok kijelölését. A cikkben taglalt tanulmánykötetek jellegük, funkciójuk miatt központi szerepet játszanak a szovjet historiográfia fejlődésében. Felhívják a figyelmet a történész kutatómunka koordinálásának szükségességére. Tematikájuk igen változatos. Az orosz-szovjet történelem legfontosabb kérdéseinek történetírásáról csaknem három tucat tanulmány, cikk jelent meg az említett kötetekben. 16 cikket szenteltek egyetemes történeti problémák historiográfiájának, ill. a polgári történeti iskolák bírálatának. Több mint 20 tanulmány foglalkozott a marxizmus-leninizmus klasszikusainak történetelméleti és módszertani tárgyú írásaival. Csaknem 30 neves történettudós munkásságáról jelent meg értékelő tanulmány. A szerzők szükségesnek látják a Kelet-kutatás, a balkanisztika és a szlavisztika eredményeinek historiográfikus feldolgozását. Javasolják a segéd- és rokontudományok eredményeinek beépítését a kötetek anyagába, valamint koordinált együttműködést sürgetnek a hasonló tematikájú, helyi jellegű periodikákkal. Szükségesnek tartják az elméleti és módszertani cikkek számának, arányának növelését. Kurrens kritikai fórummá fejlesztésük gondolatát is felvetik. A kötetek egyes tematikai csoportjainak értékelése során elsőként a marxizmus klasszikusainak történelmi nézeteivel foglalkozó cikkeket méltatják a szerzők. Marx és Engels munkásságáról csak néhány figyelemre méltó tanulmány jelent meg a vizsgált kötetekben, alkalomszerűen. Sokkal gazdagabb a Lenin és a történettudomány viszonyát boncolgató szakirodalom. Az 1970-es centenárium sokat lendített a bolsevik párt alapítója történelemfelfogásának vizsgálatában; bár belső aránytalanságok vannak: zömmel Lenin 1917 előtti munkáit elemzik, kevesebb figyelmet fordítanak az 1917 utáni megnyilatkozásokra. Külön tematikai egységet képeznek a történettudomány és a történetfelfogás 1917 előtti fejlődését taglaló munkák. Számos tanulmány adott kritikai értékelést a polgári történetírói iskolákról. Ezenkívül születtek tanulmányok az orosz burzsoá historiográfiáról, az oroszországi társadalmi felszabadító mozgalmak, a politikai gondolkodás történetírásáról. Több cikk vállalkozott történelmi személyiségek történetfelfogásának az értékelésére. A tanulmányok következő csoportja az orosz történelem szovjet historiográfiájáról adott áttekintést. Kevesebb figyelem jutott az első orosz forradalommal foglalkozó szakirodalomnak. A szovjet korszakra vonatkozó történeti munkák historiográfiája még a kezdeteknél tart. Néhány ígéretes kísérlettel azért találkozhatunk „A történelem és a történészek” köteteiben. Ezek a munkásosztályra vonatkozó történeti irodalmat, a szovjet marxista történettudomány és intézményrendszere kialakulási korszakát, néhány az 1920-as években kiadott periodika történeti tárgyú anyagait elemzik. «Cikkünk szerzői hiányolják a szovjet történettudomány fejlődésének törvényszerűségeit, periodizációs, módszertani és strukturális problémáit tárgyaló munkákat. Az Októberi Forradalom történeti irodalmának elemzésében is látnak még tennivalót. Különösen a polgári történetírás értékeléseivel való polémiát tartják szükségesnek. Hasonló feladatokat fogalmaznak meg a szocialista iparosítás, a német megszállással szemben kibontakozott ellenállási mozgalom történeti irodalmával kapcsolatban. Jó néhány jelentősebb kutatói életmű feldolgozása is a megoldandó feladatok listáját gyarapítja. Nem kapott megfelelő helyet a vizsgált kötetekben, s ez a szovjet történetírás gondjait is tükrözi, az egyetemes történeti kérdések historiográfiája. Az 1966-os kiadványt ennek a problémakörnek szentelték, számos ókortörténeti, a középkori keresztes háborúk historiográfiáját, valamint a francia forradalmak történeti irodalmát elemző cikket foglalt magába. A későbbi kötetekben azonban már csak véletlenszerűen található egyetemes történeti tárgyú munka. A polgári történetírással folytatott eszmei vitának is igyekezett helyet adni a kiadványsorozat. Az amerikai Wisconsin! iskola munkásmozgalom- felfogásával vitatkozott néhány tanulmány, kritikai elemzésnek vetették alá az ún. teuton iskolát, az agrárfejlődéssel foglalkozó francia polgári munkákat, a második világháború diplomácia
