Századok – 1979
Tanulmányok - Zsigmond László: A comte-i pozitivizmus színeváltozása 3/I
6 ZSIGMOND LÁSZLÓ kell egészítenie a szociológiát, úgy a későbbiekben kiderült, hogy többről és másról van szó, az erkölcsnek a szociológia és vele együtt minden tudomány forrásává és éltetőjévé kell válnia, lehetővé tevén „a poézis logikai elsőségét a tudomány felett. . .”26 Csakis az esztétikai és poétikai szakaszra jellemző átfogó és alkotó logika révén valósulhat meg elméleti és gyakorlati téren egyaránt az igazi szintézis, a teljes egység, a végleges harmónia. Az indukciónak és a dedukciónak megvolt a maga jelentősége, de csak a következő összefüggésben: „induire pour déduire, afin de const ruire ” vagyis „indukálni, hogy dedukálhassunk, azért, hogy konstruálhassunk”.2 7 A konstrukció a ragyogó jövő megteremtését jelentette, éspedig a görög eredetű poiészisz illetve az alapjául szolgáló poien: csinálni, alkotni szó értelmében.28 A konstrukció ihletője, formálója és szervezője viszont az a Comte lett volna, aki 1850-ben meghirdette az emberiség vallását, majd egy évvel később annak papjának nyilvánította magát.29 Egyik angliai hívéhez 1857-ben írott levelében már jogosultnak minősítette magát az emberiség főpapja cím felvételére.30 Ebben a minőségben nyilvánította ki, hogy miután a tan végleges kidolgozása, a szellemi hatalom megteremtése, az emberiség ún. morális állapotába való átmenete, illetve az ún. normális állapota mikéntjének tisztázása 1854-ig bezárólag megtörtént, az emberiség új korszaka 1855-től kezdve számítandó.3 1 26Comte: Synthese. 735. 27Uo. 735. 28Grand Larousse Encyclopédique. VII. Paris. 1963. 586. - Vö.: J. Charpier-P. Seghers: Art poétique. Paris 1957. 2 9 Comte: Politique positive. I. 18-19. 3 0Comte: Extraits. 297. 31Uo. 310-312. 3 2P. Arbousse-Bastide: La doctrine universelle dans la philosophic d’Auguste Comte. Principe d’unité systematique et fondament de ^organisation spirituelle du monde. I -П. Paris. 1957. 408-443. 3 3 Comte: Synthese. XV. 34Uo. XLVI. 35Uo. VIII-IX. Amíg a Politique positive és az Appel aux conservateurs az ún. normális állapotba való átmenet útját jelölték ki, addig a Catéchisme positiviste a már feltételezett átmenetből indult ki és a Synthese subjective pedig már — amint az alcíme is jelezte — az emberiség élete végleges és teljes szabályozása programját tartalmazta volna.32 A Synt hese subject ive -ben Comte mint az emberiség főpapja nemcsak a Panthéonba helyezte el önmagát halhatatlanként,33 hanem kellő utód hiányában érinthetetlennek nyilvánította tanítását,34 amelyet híveinek úgy kell tekinteni, mintha 1927-ben, vagyis az ún. normális állapot hetvenharmadik, vagyis azon esztendejében írta volna, amikor fenntartások vagy kétségek már számításba sem jöhetnek.3 5 * Comte a maga útját állította követendő példaként és feltételként a hozzá csatlakozni kívánók számára és elvárta, hogy tanítványai és hívei ugyanolyan következetesen számolják fel intellektuális múltjukat, mint ő maga. „Senki sem váija el tőlem végül, hogy oly szigorúsággal ítéljem meg saját pályámat, amely egyébként nem túlzott. Ha az
