Századok – 1979
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Ism.: Székely Anna) 1157/VI
KRÓNIKA 1169 téneti Szakosztály, a Helytörténeti Szakosztály és a Tanári Tagozat munkáját a hagyományos intenzitás jellemezte. Nem arról van szó, hogy a két szakosztályt és a tagozatot, feladataikat és munkamódszerüket tekintve teljesen hasonlóvá kellene tenni, hanem arról, hogy olyan helyzetbe kerüljünk: mindhárom egység egyaránt képes legyen betölteni feladatát. Ez egyrészt koncepció, másrészt a vezetőség aktivitásának kérdése. Míg az Üzemtörténeti Szakosztálynak a tevékenységi területe, módszerei s a sikeres munkálkodáshoz szükséges kapcsolatai a vezetőség rendkívüli aktivitásának alapján már az utóbbi évtizedben kialakultak, képes volt nemcsak folyatni, hanem még növelni korábbi tevékenységét, sőt még pártoló tagsági hálózatát is, a Tanári Tagozat is sokéves hagyományaira támaszkodva folyamatos és széles körű munkát produkált, különösen a fővárosban, addig a Helytörténeti Szakosztályra - örökölve korábbi problémáit - ebben a három évben is inkább helyének, tevékenységi körének és munkája módozatainak és módszereinek keresése volt a jellemző. Az Üzemtörténeti Szakosztály egyre inkább beépült az ország nagyüzemei saját történetüket feltárni és közreadni szándékozó törekvéseibe, s fokozatosan az üzemtörténetírás gazdájává vált, biztosítva annak szakszerűségét, színvonalát, s egyben a Társulat hatókörének kiszélesítését. A Tanári Tagozat hagyományait folytatva továbbra is a történettudomány eredményeinek továbbadását tekintette fő feladatának, bár bizonyos szerepet vállalt a történelemtanítás pedagógiájának alakításában és publikussá tételében is. S ha ebben az időszakban nem is volt képes még az egész országot átfogni, kapcsolatai kétségtelenül szélesedtek, tekintélye növekedett, s talán a Társulat összes egységei közül a Tanári Tagozat közvetlen hatósugara volt a legszélesebb. Az Üzemtörténeti Szakosztály képes volt az üzem- és ipartörténettel kapcsolatos minden társulati tevékenységet magára vállalni és színvonalasan elvégezni, a Tanári Tagozat a feladatok elvégzésében osztozott a Társulat ^vezető testületéivel, választott munkatársaival. A Hely történeti Szakosztály továbbra sem találta meg a helyét, s mivel a helytörténeti munka bázisának a Társulat helyi csoportjait tekintette, s ennek megfelelően tevékenységét egyrészt a Társulatnak a különböző, sajátlag helytörténeti jellegű, helyileg kezdeményezett rendezvényeken való képviseltetésre, illetve ezek szervezésében való szakmai-tudományos közreműködésre korlátozta, másrészt a vidéki helytörténeti kutatásokkal kapcsolatban érkező konzultációs, lektori igényeknek igyekezett megfelelni, munkája jórészt szétaprózott, széttöredezett, nem alkothatott koncepcionális egységet. Amíg a Társulat központi tevékenységénél vitaként merülhet fel az a kérdés, hogy a Társulat csupán a szellemi inspiráló és fórumteremtő tevékenységet tűzze zászlajára, hogy gyakorlati megvalósító munkára is vállalkozzék, addig a szakosztályok és tagozatok esetében a gyakorlati tevékenység, ennek a szakosztály jellege szerinti speciális tartalma és módszerei kerülnek előtérbe. Ez ad a specializált társulati egységeknek értelmet, s ez biztosítja elsősorban eredményes működésüket. Mindenesetre érdemes lenne megvitatni azt a kérdést - s a közgyűlés segítségét adni a Társulat új vezetőségének, annak az eldöntésében, hogy a szakosztályok és a tagozat milyen irányba haladjanak tovább. Ugyanakkor mindenképpen fokozottan segíteni kellene a Hely történeti Szakosztály talpraállítását. Az Üzemtörténeti Szakosztály, a Helytörténeti Szakosztály és a Tanári Tagozat munkájába részletes betekintést adnak a három év évi beszámoló jelentéseikben összeállított IV,, V., VI. számú mellékletek. Területi csoportok A Társulat fejlődésének az is természetes következménye, hogy megnövekedtek a vidéki munkával kapcsolatos igények, Már az egymagában is arra utal, hogy tagságunknak most már közel fele nem budapesti lakos, akiket idejük, munkájuk a lakóhelyhez köt, energiáik és érdeklődésük nem lebecsülhető részét a helyi kérdések kötik le. A Társulat nagy központi rendezvényeire, ha nem is minden nehézség nélkül, mégiscsak el tudnak jönni, a Kossuth Klubba, az Akadémián és másutt tartott budapesti vitaülésekre, felolvasóülésekre, emlékülésekre azonban már nincs módjuk felutazni. így joggal úgy érzik, hogy ha formálisan nem is, de de facto el van zárva előlük a társulati élet egy része, ugyanakkor szükségletet éreznek sajátos, helyi tudományos igényük kielégítésére. Természetesen a helyi közélet is segítséget vár a Társulattól, a helyi kutatások közvetlen segítésében, a tanárok szakmai tájékoztatásában, a mindehhez szükséges regionális tudományos élet elősegítésében és központi
