Századok – 1979
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Ism.: Székely Anna) 1157/VI
1158 KRÓNIKA a jövő szempontjából országosan eldöntő oktatás és népszerűsítés mind a Társulat horizontjába került, ahol nem csupán a szemlélődő, hanem az alakító, együttműködő, s együttműködést szervező szerepére kellett vállalkoznunk. Ez pedig olyan kérdések sorát vetette fel, amivel szembe kellett néznünk, s mindenképpen döntenünk kellett, gyakran gyorsabban, mint ahogy megvárhattuk volna a Közgyűlés összehívását, iránymutatását. Olyan működési területekre vitt el bennünket ez az új követelmény, amelyeken sem tradícióink nem voltak, sem tapasztalattal nem rendelkeztünk, s meg kellett birkóznunk az elsőség nehézségeivel, megtartva az ebből származó botladozás, sőt tévedés jogát is. Most kell minderről számot adnunk, s kérni a Közgyűlést, hogy tegye mérlegre, s ítélje meg, mit tettünk jól, hol nem voltak arányban eredményeink jó szándékunkkal, tanulságul mindannyiunk, s elsősorban a most megválasztásra kerülő új vezetőség számára. A Társulat iránti érdeklődés s az ezzel járó igények megnövekedését már a taglétszám alakulása is jelzi. Nem az abszolút számokban való növekedés, hanem az összetételben is kifejezésre jutó sokrétűség. Bár az abszolút növekedést sem lehet lebecsülnünk, hiszen 1978. december 31-én annak ellenére, hogy a tagdíjukat nem fizetőket, a Társulat munkája iránt nem érdeklődőket az elmúlt évben töröltük a nyilvántartásunkból, 1235 tagunk volt, több mint bármikor a Társulatunk történetében. Ez a taglétszám nem szervezett toborzások eredményeképpen alakult ki, hiszen tudatosan semmit sem tettünk a létszámnövekedés érdekében. Sőt, csupán kartonokon szereplő, csak formálisan társulati tagokat, akik nem kívánták tagságuk fenntartását, nem hurcoltuk tovább nyilvántartásunkban. így azután az utóbbi 3 évben a Társulat összetételében bizonyos fokú kicserélődés ment végbe a passzív, formális tagság rovására, az aktív tagság javára. Ma már gyakran egy-egy rendezvényre nem a mozgósítás okoz gondot, hanem az, hogy hol helyezzük el a sok érdeklődőt, s honnan szerezzünk megfelelő nagyságú előadótermet. Már önmagában a mennyiségi adatok is gyakran új szervezési feladatok elé állítanak bennünket, s új kérdéseket vetnek fel számunkra. A tagság összetételében megmutatkozó foglalkozási és érdeklődési sokszínűség nem kevésbé. Tagjaink között jelenleg 507 tanárt (közöttük 47 szakfelügyelőt), 171 felsőoktatásban dolgozót, 144 kutató intézetben dolgozót, 111 levéltárost, 57 muzeológust, 24 egyetemi és főiskolai hallgatót, 11 közművelődésben dolgozót, 46 pártapparátusban dolgozót, 29 könyvtárost, 136 egyéb beosztásút, elsősorban a tömeghírközlés különböző posztjain (televízió, rádió, sajtó) működőt találunk. Jelen van tehát a Társulatban mindaz a szféra, ahol történészek főhivatásúként működnek, ahol „készüf’ a történelemtudomány, vagy továbbadják azt. Úgy tűnik, a Társulat minden korábbinál nagyobb létszámával és sokrétűbb és harmonikusabb összetételével elérte a korábbi közgyűlésen kitűzött cé^át, hogy a történelemmel foglalkozók minél szélesebb körének átfogó szerve legyen, olyan szervezet, amely az ország minden rendű és rangú történészét egyesíti, s képes összehozni és megmozdítani a közös feladatok együttes megoldása érdekében. A Társulatnak nemcsak foglalkozási, munkamegosztás szerinti összetétele bizonyítja sokrétűbbé és országossá válását, hanem a budapesti és nem budapesti tagság aránya is. 1978. december 21-én tagjaink közül 643 Budapesten, 588 az ország más vidékein dolgozik. S ha a vidéken dolgozó tagság nem is oszlik meg egyenletesen az ország egyes megyéi, tájegységei között, azért kétségtelenül az ország minden részéről tevődik össze, minden megye, tájegység képviselve van. Ezért talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy ma már a Társulat képes átfogni a történészvilágot országosan, a történészek beosztásától s lokális elhelyezkedésétől függetlenül. A kérdés csak az, hogy ugyanakkor képes-e kielégíteni valamennyi szakmai-, vagy lokális igényt; ezt az átfogó szerepet milyen hatékonysággal oldja meg. Természetesen a tagok száma önmagában még nem sokat mondana, ha egyszerű látványos mennyiségi növelésre törekedtünk volna. Azonban szó sem volt erről. A mennyiségi növelés helyett a minőségre törekedtünk. Amint már utaltunk rá, megfelelő informálódás után töröltük tagnyilvántartásunkból azokat, akik egyszer beléptek, de nem érdeklődnek a Társulat élete, programjai után, nem ragaszkodnak tagságukhoz, tagdíjfizetési kötelezettségüknek nem tesznek eleget. Az ilyen, 10-20 éve csak a nyilvántartásunkban szereplő tagok törlése ellenére nem csökkent, hanem növekedett a létszám. Pedig semmiféle toborzási kampányt sem folytattunk, nem agitáltunk a belépés mellett, sőt inkább két ajánló kötelezettségével és más módon kissé nehezítettük a belépést. Hogy ennek ellenére ilyen nagy volt az áramlás, azt nem tudhatjuk be másnak, mint annak, hogy megnövekedett a Társulat vonzóköre. Ezt bizonyítja a rendezvényeink iránti érdeklődés is. Mindez pedig arra utal, hogy felkészülhetünk a további jelentkezésekre, ha tudjuk tartani és növelni programjaink mennyiségét, s különösen szín
