Századok – 1979
Folyóiratszemle - Leich John Foster: Mexikó császára: Miksa. Reflexiók a nemzetközi intervencióról 1150/VI
1150 FOLYÓIRATSZEMLE Poroszország fenntarthatta volna cselekvési szabadságát. A tanulmány szerzője ebből arra a következtetésre jut, hogy a korábbi porosz reform miniszter és követői a régi rendek társadalmi állásának helyreállítását fontosabbnak tartották az egységes Németország megszületésénél. A rendi alkotmányról szóló te. jelentőségét Bécs és Berlin azonban olyan nagyra becsülte, hogy inkább kész volt egyenrangú partnerként elismerni Bajorországot és Württemberget, mint lemondani az előbbiben rejlő intervenciós lehetőségekről. Morgen a rendi alkotmány bevezetésére irányuló kísérlet politikai-társadalmi mondanivalóját egyértelműen retrográdnak minősíti, s a Németország regenerálásának és liberális megreformálásának jelszava mögött a német ancien régime nemesi-patrícius rétegei vezető pozíciókba juttatásának szándékát véli felismerni. Jellemzőnek tartja, hogy a szövetségi képviseleti szervek létét sem a monarchikus vagy a konstitucionális elvből, hanem magából a szövetség tényéből vezették le, s hogy a szövetségi alkotmány számos pontját a régi birodalmi alkotmány analógiájára fogalmazták meg. Az Ausztria és Poroszország közötti ellentétek kiéleződése a lengyel és a szász kérdésben fordulatot hozott az események alakulásában. A nagyhatalmak magatartása Metternich számára lehetővé tette a régi birodalmi szisztéma, a Habsburg-vezetésű államszövetség helyreállítását, s az új helyzetben alapvetően más jelleget kapott a rendek melletti, vagy azokkal szembeni politizálás. Rudolf Vierhaus 1970-es megállapítása szerint a korábbi korok igazi megértése „az előítéletek, a hamisítások és a félreértelmezések falának lebontását” feltételezi. A német szövetségi alkotmány 13. tc.-e reakciós jellege mögött meghúzódó hatalompolitikai érdekek bemutatásával az ismertetett tanulmány jelentős mértékben hozzájárul e program végrehajtásához. (Historische Zeitschrift 1973. Bd. 217. 296-347. IJ E. G. JOHN FOSTER LEICH: MEXIKÓ CSÁSZÁRA: MIKSA. REFLEXIÓK A NEMZETKÖZI INTERVENCIÓRÓL. A tanulmány röviden felvázolja az adott időszak kül- és belpolitikai helyzetét, valamint ismerteti Habsburg Miksa, az évszázadokra visszatekintő közép-európai dinasztia tagjának szerepét az Újvüágban, a nemrég - - legalábbis formálisan - függetlenné vált távoli, gyökeresen más kultúrájú országban. Ferdinánd Miksa József, Ferenc Károly főherceg második gyermeke 1832, július 5-én született Schönbrunnban. Bátyja, Ferenc József 1848-ban lépett a császári trónra, ami bizonyos ellentéthez vezetett közöttük. 1857-ben a belga király leányával, Saroltával kötött házasságot. Fiatalon beutazta a Közép-Keletet, majd meglátogatta unokatestvérét, Brazília császárát is. Volt Velence és Lombardia kormányzója; vezére az adriai tengeri flottának, melynek vezénylési nyelve az olasz volt. Spanyolul Mexikóban tanult meg, de keverte az olasszal. Bátyja kormányának miniszterei nagy megkönnyebbüléssel fogadták a mexikói császári korona elfogadásának hírét, kalandvágyó, kockázatvállaló természete nyugtalansággal töltötte el környezetét. Az 1857-ben hozott Alkotmány, a híres antiklerikális reformtörvények (Leyes de Reforma) óta Mexikóban polgárháború dúlt a liberális antiklerikálisok — vezérük Benito Juárez - és a konzervatív klerikálisok - vezérük Miguel Ramón - között. Az évekig tartó háború alatt mindkét fél külföldi kölcsönök felvételéhez folyamodott. A hatalmas szomszéd, az USA, belső ügyeivel volt elfoglalva, így a kölcsönöket adó európai dinasztiák számára kedvező helyzet alakult ki „érdekeik védelmére”. 1862. január 6-án felhúzták Veracruzban Franciaország, Anglia és Spanyolország lobogóit: kezdetét vette az intervenció. Amikor azonban III. Napóleon szándéka, monarchia létrehozása Mexikóban, nyilvánvalóvá vált, 1862 áprilisában a spanyolok és az angolok visszavonultak. Noha a franciák Pueblánál vereséget szenvedtek a liberálisokkal szemben, ellenőrzésük alatt tartották a falvak és városok nagyobb részét - legalábbis nappal. A külföldi intervenciót követően, január 25-én Juárez elnök dekrétumot bocsátott ki: célja az volt, hogy megakadályozza mexikóiak együttműködését külföldi hatalmakkal. A külföld felé jobban eladósodott konzervatív klerikálisok — francia sugalmazásra - felajánlották Mexikó császári koronáját Habsburg Miksának. Miksa egyik feltétele az volt, hogy a koronát egy erre hivatott és az egész népet képviselő testület ajánlja fel neki. 1863. június 15-én Mexikóváros-
