Századok – 1979
Folyóiratszemle - Kelley Robert: Ideológia és politikai kultúra Jeffersontól Nixonig 1144/VI
1146 FOLYÓIRATSZEMLE Tanulmánya második fő részében Kelley az első részben kifejtett történelmi fejlődésből levonható következtetéseket összegzi. Leszögezi, hogy véleménye szerint az Egyesült Államokban a függetlenségi háborútól kezdve két politikai tömörülés alakult ki, két eszmerendszer vált uralkodóvá, és — ha módosu’ irmában is - az akkor kialakított modell mind a mai napig fennáll. Ezek a politikai tömörülések, a felfogással ellentétben, mind szavazóikat, mind vezetőiknek a nemzet jelenéről és jövőjéről alkotott elképzeléseit tekintve, jól elkülöníthetők egymástól. A pártok ideológiája ésszerű és folyamatos, és mivel kulturális alépítményük szilárd, e területen két évszázad alatt kevés változás ment végbe. A Demokrata Párt most is az alacsony kulturális és gazdasági szinten lévő „kívülállók”, etnikai kisebbségek pártja, a fogyasztó osztályok pártja, melyek körében gazdasági, katonai és kulturális téren még a jeffersoni eszmék élnek tovább. (Carter elnök „emberi jogok” - kampánya is ezt bizonyítja többek között.) A Republikánus Párt, mint a Federalista és részben a Párt utóda, az alkalmazók, az iparosodást, a kormány által támogatott gazdasági fejlődést óhajtoK pártja. Támogatói a munkásmozgalom elszánt ellenségei, ők — általában régi angol családok leszármazottai — tekintik magukat igazi amerikainak, és legfőbb, évszázados félelmük, hogy egy állandó politikai összeesküvés gyöngíti a nemzetet. Tanulmányát Kelley azzal a végső konklúzióval zárja, hogy számára az elmondottakból úgy tűnik: amennyiben a köztársaság megéri fennállásának háromszázadik évfordulóját, ha más név alatt és népességszociológiailag kissé módosult szerkezettel is (ez gazdasági és kulturális fejlődés eredménye lehet, példa rá a színesbőrű népesség felsőrakozása napjainkban a hagyományosan „déli” Demokrata Párt mögé), a pártrendszerek fennmaradnak és ideológiájuk tovább él. Kelley tanulmányához három kommentár csatlakozik. Az első szerzője, Geoffrey Blodget (Oberlin College), melegen üdvözli a tanulmányt, és elemzi az etnikai és etnokulturális kutatás jelentőségét. A tanulmányt lenyűgöző történelmi szintézisnek tartja, de felhívja a figyelmet, hogy az etnokulturális kutatás, különösen a huszadik században, túlzásokra csábíthat, és az etnokulturális politika túlhangsúlyozása az osztálypolitika elhanyagolásához vezethet. Blodget felhívja a figyelmet arra, hogy az esszé a kontinuitás túlhangsúlyozása miatt keveset foglalkozik a politikai változások fő forrásaival, az urbanizációval, a szekularizációval stb. A második kommentár szerzője, Ronald P. Formisano (Clark Egyetem), hangsúlyozza, hogy bár Kelley munkája távolról sem teljes megközelítése az Egyesült Államok politikai történetének, remekül megírt tanulmány, amely egy régen nélkülözött szempont szerint dolgozza fel a témát. Formisano rámutat, hogy Kelley egyes definíciói (politika, kultúra, politikai kultúra) pontatlanok. Érdemesnek tartja annak a kutatását, hogy vajon az etnikum kutatása miért sikkadt el a nyugati történelemmel foglalkozók írásaiban hosszú ideig, illetve miért lett hirtelen oly divatos az egyébként történelmi örökségében az etnikumok problematikájával szemben hagyományosan ellenséges amerikai társadalomban. Felhívja a figyelmet az esszé nem tisztán, néha pontatlanul megfogalmazott etnikumfogalmára, és hangsúlyozza, hogy bár érdekes, de nem történeti az etnikai csoportokat két évszázadra mintegy megmerevíteni. Willie Lee Rose (Johns Hopkins University), a harmadik kommentár szerzője hangsúlyozza, hogy a tanulmány kiemelkedően jó és izgalmas, még ha tudjuk is, hogy csak vázlata egy készülő könyvnek. Három fő kérdéscsoport köré gyűjti kritikai megjegyzéseit, illetve ezek mélyebb kifejtését javasolja. Nevezetesen jobban meg kellene világítania Kelleynek, hogy a tanulmány egy kulturális magatartásforma politikai erővé válását rajzolja meg, a szavazók egyéni érdekeinek hatását a választások során jobban ki kellene emelni; végül pedig rámutat talán a legfontosabb feladatra: a polgárháború kirobbanása és a rabszolgaság léte közötti összefüggés feltárásának szükségességére. (The American Historical Review, 1977. június 82. kötet, 3. szám, 531-582.) Cs. K. Gy.
