Századok – 1979
Beszámoló - Beszámoló a Dunántúl településtörténetéről rendezett III. konferenciáról (Farkas Gábor) 1095/VI
BESZÁMOLÓ 1095 Beszámoló a Dunántúl településtörténetéről rendezett III. konferenciáról (Székesfehérvár, 1978.) A rendezvényre 1978. május 24—25-én az Alba Regia Napok tudományos programja keretében került sor, A rendező szervek, az MTA Veszprémi Bizottságának (VEAB) Településtörténeti Szakbizottsága, a Pécsi Bizottság (PAB) és a Magyar Történelmi Társulat dunántúli szervezetei voltak. E szervek képviselői a tudományos program kialakításában, az előadók felkérésében, a konferencia lebonyolításában egyaránt részt vettek. A szervező bizottság a Fejér megyei Levéltárban működött. A konferenciát anyagilag Székesfehérvár város Tanácsa támogatta. Az előadások a Megyei Művelődési Központ helyiségeiben voltak. A konferencia megnyitása május 24-én 9 órakor volt. A plenáris ülést megelőzően Nagy Jenöné, a Fejér megyei Tanács VB kulturális elnökhelyettese házigazdaként üdvözölte a rendező szervek képviselőit; Katus Lászlót, a. történelemtudományok kandidátusát, a konferencia elnökét, továbbá Ruzsás Lajost, a történelemtudományok doktorát a PAB, Kállay Istvánt, a történelemtudományok doktorát a VEAB, Kanyar Józsefet, a történelemtudományok kandidátusát, a Történelmi Társulat képviselőjét. Nagy Jenőné a többi között kifejtette, hogy Székesfehérvár immár másodízben is szívesen ad lehetőséget a tudományos tanácskozásra, hiszen az itt elhangzottak nemcsak a történelemtudományt, hanem a szélesebb értelemben vett közművelődési területet is érintik és gazdagítják. Ezután került sor a konferencia fő referátumára, melyet Katus László „A Dunántúl gazdasági és társadalmi fejlődésének főbb jellemzői 1848—1867” címmel tartott. Az előadás a régió gazdasági, társadalmi fejlődésének főbb vonalait hangsúlyozta, s ezzel jó keretet és kiindulópontot nyújtott az 1848—1867 közötti településtörténeti kérdések részletes tárgyalásához. Az előadó a Dunántúlra vonatkozó adatokat egybevetette az országos, sőt a Monarchiát illető képpel is, majd megállapította,- hogy ez a régió gazdaságilag Magyarország legfejlettebb része volt. A terület elég korán bekapcsolódott a tőkés fejlődés rendszerébe; a mezőgazdaságban a gépesítés és a bérmunka nagy súllyal jelentkezett, ipara is erőteljesebb, bár egyoldalú maradt. Társadalmi vonatkozásban a-többi között rámutatott a szerző a népesedés és az urbanizáció alakulására, feltárta az iparforgalmi ágazatokban dolgozók számarányát s a polgári jövedelemforrásokat. A főreferátum elhangzása után öt szekcióülésben folytatódott a munka. * A mezőgazdaság-történeti szekciót Wellmann Imre vezette, aki a „Mezőgazdaságunk problémái 1848 után az egykorú gazdasági irodalom tükrében” című előadásában lényegében a magyar mezőgazdaság tőkés fejlődésének kérdéseit fejtegette. A levert forradalom után a magyar birtokos osztálynak kevés lehetősége maradt a közéleti szereplésre. A gazdasági erőgyűjtés — korlátozottan ugyan — lehetséges volt, különösen ha a birtokosok az önkény uralom őket sújtó intézkedéseinek eleget tettek. Az adók, egyéb terhek, a feudális maradványok, szokások azonban gátolták a fejlődést. Erősen hatott a „múlt rozsdás felfogása” a jobbágyfelszabadítást követő években, a nagybirtok alig kapott helyben bérmunkást, mert a parasztság is nehezen találta bele magát az új helyzetbe.
