Századok – 1979
Beszámoló - A Thököly-felkelés a magyar és az európai történelemben. Beszámoló a hajdúszoboszlói tudományos konferenciáról (Zachar József) 1069/VI
BESZÁMOLÓ 1081 ferátumot. A Porta — mint mondotta — nem rendelkezett diplomáciával, állandó képviselői nem voltak, bár az egyes udvarokba küldött követeket. Információi így szegényesek voltak, sokszor az ellenséges követek tájékoztatásaira szorult. Az előadó rámutatott arra, hogy — kezdetben a Bethlen-féle hét vármegyére alkalmazva, majd az egész királyi Magyarországra kiterjesztve — a Porta új fogalomként a Közép-Magyarországot használta. Az 1663-as támadáskor arra számított, hogy az elégedetlen protestáns magyarok támogatni fogják, és Apafi erdélyi fejedelmet látta e terület királyi jelöltjének. A Wesselényi-összeesküvést a Porta nem támogatta, de a menekülőket befogadta, ám a róluk való gondoskodást Erdélytől várta. Fordulat 1681-ben következett be, akkortól már új koncepcióként Thököly Imrét kívánta Közép-Magyarország élére állítani, elfogadta ajánlkozását, és támogatásban részesítette. 1682-ben pedig a Füleken átadott athnáméval ismerte el Közép-Magyarország királyának. Ennek pontjait Thököly titkolta, így a magyar rendek kételkedtek a török szövetségben — folytatta Vojetch Kopóan. Befejezésül az előadó arról szólt, hogy a török Bécs elleni haditervében való részesedését Thököly mindig tagadta, de mivel a nagyvezír a Pozsony elleni támadással bízta meg, arról tudnia kellett, és felelősség terheli, mivel egyúttal ismerte a császár nemzetközi helyzetét is. Thököly 1685-ös török fogságbavetéséről azt hangsúlyozta az előadó, hogv Thökölynek tudnia kellett: a török csak saját céljaira használja, így ez nem érhette váralanul, mivel mindig e politika keretében mozgott. Káldy Nagy Gyula kandidátus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docense „Az oszmán birodalom az 1683-as bécsi hadjárat idején” című korreferátumában kiemelte, hogy a török támadások a belső viszályok által megnyílt, zsákmányt ígérő területek felé irányultak. Szulejmán szultán a magyarországi támadások előtti hadbahíváskor nem is hirdetett vallási vagy politikai célokat, hanem a háromévenkénti hadjáratok nyíltan zsákmányszerzésért folytak. Ez egyúttal egyik háborút a másik után szülte. A Balkánnal ellentétben Magyarországon nem történt török telepítés, csupán a védelmi vonalak kiépítésére került sor. Thököly elképzelése ezért arra irányult, hogy uralmát az egész nem-török Magyarországra kiterjessze. A török ezzel szemben ragaszkodott védelmi vonalaihoz, a saját megszállása alatti területekhez; nem Magyarország szabadságát, hanem részekre szakadását kívánta elősegíteni támogatásával. Befejezésül az előadó azzal a kérdéssel foglalkozott, bízhatott-e Thököly a török segítségben. Igenlő válaszát arra építette, hogy a török birodalom belső nehézségei ellenére abban az időben még félelmetes ütőerőt képviselt. Karol. Telbizov, a várnai egyetem tanára távollétében került sor „Thököly 1688. évi bulgáriai szereplése” című korreferátumának felolvasására. Az előadás bevezetőben arról szólt, hogy Thököly és a bolgár nép kapcsolata Magyarországon még feltáratlan. E viszonyról megállapította, hogy ellenséges volt, nemcsak Thököly kiéhezett seregeinek zsákmányszerzése miatt, hanem mert saját elhatározásából 1688-ban leverte az északbulgáriai szabadságharcot, amely az oszmán uralom lerázására irányult. Ennek a szabadságharcnak a nemzetközi hátterét felvázolva, utalt a Szent Liga államaival és a román vajdaságokkal fenntartott kapcsolatokra, amelyek a török uralom alóli felszabadulást és az osztrák védnökség alá kerülést célozták. Ezt akadályozta meg Thököly, amikor az észak-bulgáriai szabadságharcot jelentő csiprováci felkelés 5000 rosszul felfegyverzett résztvevőjét 2000 fegyveresével kegyetlenül szétverte. így egyéni ambíciója érdekében a
