Századok – 1979
Beszámoló - A Thököly-felkelés a magyar és az európai történelemben. Beszámoló a hajdúszoboszlói tudományos konferenciáról (Zachar József) 1069/VI
1074 BESZÁMOLÓ kevés volt a tüzér. Befejezésül a szegényes fegyverzeti és lőszerellátásról, az élelmiszer biztosítására tett lépésekről, a kuruc sereg belső életéről, a hadifegyelem megszilárdítására tett intézkedésekről és a gyors felvonulásokból, meglepő rajtaütésekből álló támadó— portyázó kuruc hadviselésről szólt. Szakály Ferenc kandidátus, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa „A Thököly-felkelés és a magyar feudalizmus a török hódoltságban” címmel tartotta meg korreferátumát. Ismertette azt a közigazgatási kuróziumot, hogy a magyarországi török hódoltság területén török -magyar kondomínium valósult meg, adózott a töröknek és a királyi Magyarországnak, fennállt a korábbi megyei közigazgatás a török közigazgatás mellett, és egyidejűleg folyt a török és magyar jogszolgáltatási tevékenység is, vagyis a magyar feudalizmus rugalmasan alkalmazkodva továbbélt a török hódoltság adta lehetőségek között. Sem a kurucok, sem a labancok nem törekedtek a hódoltsági viszonyok megváltoztatására, bár adót gyakran mindkét fél szedett ugyanazon a területen. A Thökölyfelkelés idején a Porta nem ellenezte a kuruc hadak és birtokosok hódoltsági tartózkodását, az e területről indított Liadműveleteket, majd az oda való visszatérést. Ekkor a hódoltsági kettős uralom továbbélése mellett fokozódott a magyar feudalizmus érvényesítésének lehetősége. Nagy József Zsigmond, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa korreferátumára „A megyei nemesség és a török orientáció kérdése a Thököly-felkelésben” címmel került sor. Bevezetőben az előadó elmondta, hogy a történeti irodalom Erdéllyel kapcsolatosan elfogadja a török orientációt, míg a királyi Magyarországgal kapcsolatban nem. Holott a politikai irányvételben a vasvári békével változás következett be. A török támadásoknak és a Habsburg-abszolutizmusnak való kiszolgáltatottság a főúri mozgalmat a kisebb rossz felé, a törökhöz forduláshoz vezette el már 1666-ban. Ehhez az irányvételhez a birtokos nemesség is csatlakozott, bár tulajdonképpeni célja a nemesi respublica megteremtése volt. A főúri összeesküvés felszámolását követően vezető szerephez jutva, a vármegyei nemesek kihasználták a török engedékenységét és barátságát, de nem azonosultak a török politikai céljaival. Thököly Imre megjelenése újra az arisztokrácia vezető szerepét jelentette, aki a török támogatást a maga céljaira kívánta és tudta hasznosítani. Mivel a vármegyei felkelés nem követte kitámadásait, ez elidegenítette Thökölyt a birtokos nemességtől, azt pedig Thökölytől az a tény, hogy a hatalmi pozíciókon kívül rekedt. Ez az elfordulás 1687-re a Habsburg-hatalommal való szövetséghez vezetett, amely akkor véglegesnek tűnt. Mihail Suchy kandidátus, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa „Szlovák tényező a Thököly-felkelésben” címmel tartott korreferátumot. Kiemelte, hogy a 17. századi rendi felkelések, így a Thökölyfelkelés keretét is az állam, jelen esetben a magyar állam képezte. Ez az állam azonban több, különböző területegységből állt. Az akkori észak-magyarországi területeken a szlovák társadalmi tényezővel is számolni kell. Ez a feudális nemzetiség szociológiailag már nemességre, jobbágyságra és polgárságra tagolódott. Az e lakosság által lakott területen folyt a Wesselényi-féle összeesküvők és bujdosók akcióinak a java, így a következmények is ott voltak a legsúlyosabbak. A vagyonelkobzásokat és egyéb megtorlásokat negatívumként nemcsak a Habsburg-uralom és a
