Századok – 1979
Közlemények - Bollók János: A Thonuzoba-legenda történelmi hitele 97/I
A THONUZOBA-LEGENDA TÖRTÉNELMI HITELE 103 Amennyire problematikus a thonuz-aper azonosítás, legalább annyira az a többi etimológia is. A Horca jelentéséhez ugyanis nem férhet kétség: Konstantinos Porphyrogennétostól tudjuk, hogy a honfoglaló magyarság körében létezett a Kapxäg, afféle főbíró, s hogy ez a méltóságnév, a Gyulához hasonlóan (Konstantinosnál: yuÁd<;)2 7 személynévként is használatos volt.28 A Maglód nemzetségnév,valóban a ’mag’ szóra vezethető vissza, ebből származik, többszörös továbbképzéssel; denominalis verbumképzővel ellátott származéka a ’maglik’, vagyis ’terem’ ige, ennek az igének folyamatos melléknévi igeneve a ’magló’, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül az ez esetben valamivel való ellátottságot jelölődd’ képzőt sem; a ’Maglód’jelentése tehát: ’termékeny’.29 Eltekintve azonban a ’-d’ képzőtől, a ’magló’ szó ’süldő, tenyészállat’jelentésben forrásainkban legkorábban csak 1520-ban fordul elő,30 az ezt megelőző időből ilyen jelentése nem ismeretes. 27A Gyula-Gyila személynév alakban élt a magyarság között, a besenyőknél törzsnévként is megjelent: Németh Gy.: A besenyők ismeretéhez, MNy, 18. (1922) 4. 2Pais D.: A karcha bíró, KCSA II. 357-365. 29G. Bartha К.: i. m. 102-103, Pais D.: Jegyzetek Anonymushoz, SRH 1. 69. 1. jegyzet. 30A magyar nyelvtörténeti-etimológiai szótára, Bp. 1970., 811. 31M. Räsänen: i. m. 483, G. Clouson: i. m. 465. 32A von Gabin: Alttürkische Grammatik, Leipzig2, 1950. 63. 3 3 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, I. 781. 34Pais D.: Hetvény, MNy, 29. (1933) 40, MelichJ.: Két állítólagos honfoglalás előtti magyar helynévről. MNy, 27, (1931) 217—226, Rásonyi Nagy L.: A Szörény név etimológiájához, MNy, 28. (1932) 308. Az im suffixumra ld. még: A. von Gabin: i. m. 61. 3 5 Tertii quidem exercitus lula fuit capitaneus: SRH 1. 166,7. Tertius vero capitaneus Gyula fuit: SRH 1. 290, 22. Hasonló ahelyzet a Tuhutum etimológiájával. Toy: ’ születik, megmászik v-f jelentésű ige valóban létezik a török nyelvekben, (atü., cag., stb.: toy, oszm. doy}3 1 és ugyancsak létezik a dam,-dám: ( ‘-tarn,-tarn’) képző is. Csakhogy ez a képző egyrészt meglehetősen ritka, nem tartozik az eleven képzők közé, másrészt nem deverbalis, hanem denominalis képző: konkrét főnévből elvont főnevet, vagy melléknevet képez; funkciójának érzékeltetésére csak néhány tipikus példa: är ... ,férfi’ ärdäm — ,erő, erény, vitézség’ (Ld. a latin vir-virtus)', taryi-1 isten" tä^ridäm — ‘isteni’.32 Ez található egyébként a magyar érdem’ és ’ildom’ szavakban.33 Eltérő funkciója és eltérő jelentése miatt ez a képző Semmiképpen sem állítható párhuzamba a magyar folyamatos melléknévi igenév képzőjével; ezért a Tuhutum és a Maglód között sem tételezhető fel semmiféle kapcsolat: a Tuhutum nem lehet a Maglód tükörfordítása. A ’Tuhutum’ vonatkozásában sokkal elfogadhatóbbnak tűnik Pais Desző etimológiája, mely szerint ez a név a tdyit^tiyit, vezér fejedelem’ török szónak az ugyancsak török ,-im" suffixummal ellátott származéka, és emlékét a Tét elnevezésű helynevek őrzik.34 Anonymus ez esetben valóban mesterséges családfát konstruált; három — egyáltalán nem légből kapott — török tisztség- s egyben személynév segítségével igyekezett bizonyítani, hogy István anyjának nemzetsége szintén honfoglaló vezértől származott. Meg kell jegyeznünk, hogy ezt a későbbiek során is így értelmezték: Kézai gestája és a krónikák Tuhutum helyett következetesen Gyulának nevezik a harmadik honfoglaló vezért.3 5
