Századok – 1979
Közlemények - Bollók János: A Thonuzoba-legenda történelmi hitele 97/I
A THONUZOBA-LEGENDA TÖRTÉNELMI HITELE 99 II. Szegfű, cikkének gondolatmenetét egy lanus Pannonius epigrammával15 indítja, amit a költő HL Frigyeshez írt, visszakövetelve tóle a magyar koronát a törvényesen megválasztott új uralkodó, Mátyás számára. lanus példák sorával érvel amellett, hogy ez a korona Frigyes nációjára még soha sem hozott szerencsét, és példái között elsőnek szent Imre esetét említi: Testis erit primae fraudatus flore iuventae Henricus Stephano quem pia Gisla dedit. Szegfű a „fraudatus flore iuventae” kifejezést ’ifjúsága virágában megcsalt, (ármánnyal rászedett, megkárosítótt)’-nak fordítja, majd a következő lépésben Imre halálának körülményeit elemzi, és arra az eredményre jut, hogy Imre herceg vadászat alkalmával vadkan áldozata lett. Ezt a — Hildesheimi Évkönyvekben szereplő — vadkant azonban szerinte nem szó szerinti értelemben kell vennünk; ez ugyanis nem más, mint Thonuzoba, a pogánynak megmaradt nyakas besenyő, akinek neve magyarra fordítva ’vaddisznó-apá’-t jelent. Imrét tehát valójában Thonuzoba gyilkolta meg, és a Hildesheimi Évkönyvek szerzőjének erről hírt vivő, feltehetőleg magyar származású valaki egyszerűen lefordította latinra a merénylő nevét, s így kerülhetett az aper, azaz ’vadkan’ az évkönyv szövegébe. Vagyis Imre egy vadászat alkalmával merénylet áldozatául esett, és ez volt a valódi oka István példátlan bosszújának. De mi késztethette Thonuzobát tettének elkövetésére? Anonymus — folytatja Szegfű -, nyíltan ugyan nem, de egy következetesen végigvitt szimbólumrendszert kidolgozva, erre is megadja a választ. A XI 11. századnak ugyanis van két problematikus nemzetsége, a genus Maglout és a genus Tatun. Az előbbi Anonymusnál szerepel, de a XIII. századi emlékekben nincs nyoma, a másodikat a krónikák említik Vazul felesége kapcsán, de hogy kik voltak tagjai és hol laktak, a források erről is hallgatnak. A Gestában a Maglód nemzetségről a következő összefüggésben esik szó: Tuhutum pater Horca avus Geula et Zumbor, a quo genus Maglout descendit . 16 Ugyanakkor pár fejezettel később Töhötömmel kapcsolatban Anonymus az alábbi családfát vázolja fel: Tuhutum verő genuit Geulam et Zubor, Geula genuit duas filias, quarum una vocabatur Caroldu et altera Saroltu, et Sarolt fuit mater sancti regis Stephani. Zumbor vero genuit minorem Geulam, patrem Bue et Bucne17 A két egymásnak némileg ellentmondó hagyományt egyeztetve, a következő családfa adódik: / 15Epigrammata, 318. 3-4. Janus Pannonius, Bp. 1972. 204. l6Szentpétery:SRH 1., 6.41, 15-16. és 20. 61, 12-13. 1 7 К Szentpétery: SRH 1., 27. 68, 6-69. 3.
