Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
A MONARCHIA GAZDASÁGI TÖREKVÉSEI A BALKÁNON 1009 nem váltott ki kellő elriasztó hatást. Még kevésbé az az érv, hogy az esetleges sikertől várható gyakorlati haszon korántsem állna arányban azokkal a negatív következményekkel, amelyek a kisországok emancipációs törekvéseinek negligálásából szükségszerűen fakadnak.57 Az osztrák kereskedelmi miniszter szilárdan kitartott álláspontja mellett. Annál inkább, mivel magyar kollégája talán még intranzigensebb nézetet vallott. Keménytől ered az a javaslat, hogy az osztrák-magyar képviselő ne egyszerűen szavazattal bírjon az inspektoré tusban, hanem szavazategyenlőség esetén a döntés joga őt illesse meg.58 A bécsi diplomácia a cselekvőképességét bénító belső vita miatt ismételten arra kényszerült, hogy az Európai Duna-bizottságot a berlini szerződés 55. cikke alapján végrehajtandó kodifikációs munka megkezdésének elhalasztására kérje. A belső akadályok elhárítására 1879. április 25-én összehívták a közös miniszteri tanács ülését. Itt a külügyminisztérium régebbi érvei fenntartása mellett újabbakat is felhozott annak kimutatására, hogy az inspektorátus veszélyeket, sőt hátrányokat rejt magában. De Chlumeckyt racionális érvekkel nem lehetett megingatni. Ő persze korábban sem a nemzetközi jog normáira vagy a szerződések értelmezésére hivatkozott, hanem mindössze arra, hogy e szakaszon a hajózásban a kettősmonarchia „uralkodik”, hogy itt túlnyomó az osztrákmagyar érdek, ezért ő nem engedhet. Most sem állt el követelésétől.5 9 Újabb huzavonák után végül a két kereskedelmi miniszter határozott fellépése mozdította el az ügyet a holtpontról. Chlumecky utóda, Korb és Kemény felszólították a külügyi hivatalt, hogy elképzelésükhöz diplomáciai úton szerezze meg a nagyhatalmak támogatását. Haymerle a kérést nem tagadhatta meg.60 így a probléma nemzetközi térre helyeződött át. Az 1879 őszétől zajló diplomáciai küzdelem részletei — ellentétben a fent elmondottakkal — az irodalomból többé-kevésbé ismertek.61 Miután az első diplomáciai érintkezésekből kiderült, hogy Anglia és Németország — bár nem túl nagy lelkesedéssel — hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni az 55. cikk Ausztriának előnyös végrehajtásáról, a Ballhausplatz megbízta Haant, terjessze a CED soros ülése elé az osztrák-magyar elképzelést. A kísérlet nem a kívánt eredményt hozta. Mindössze azt sikerült elérni, hogy a Duna-bizottság az osztrák-magyar, a német és az olasz delegátusra bízta az Orsóvá és Galac közt bevezetendő hajózási, folyamrendészeti és felügyeleti szabályzatok tervezetének elkészítését. A hármas bizottság a következő ülésszakon, 1880 májusában terjesztette elő munkájának eredményét. A későbbiekben „Avant-projet” néven emlegetett elaborátum egyértelműen negatív fogadtatásra talált. Az általános felháborodást egyrészt az váltotta ki, hogy a tervezet nem tartalmazott előírást, amely mindenki számára garantálta volna a hajózás szabadságát az illető Duna-szakaszon, másrészt a „vegyesbizottság” névre keresztelt felügyelőszerv (azaz, a régebbi inspektorátus), ahol a három parti állam mellett negyedikként helyet foglaló Ausztria—Magyar-5 7Orczy an Kemény. Nr. 2266/9. Wien, 16. April 1879. OL К 168 432. cs. 5 8 Kemény an Andrássy. Nr. 1294. Budapest, 12. Februar 1879. Uo. 5 9 Ministerrat für gemeinsame Angelegenheiten. R.M.R.Z. 236. Protokoll vom 25. April 1879. HHStA PA XL/291. 60Haymerle an Kemény Nr. 5328/9. Wien, 17. Oktober 1879. OL К 168 432. cs. 61 Az 52. sz. jegyzetben említetteken túl ld. még Bindreiter, U. : Die diplomatischen und wirtschaftlichen Beziehungen zwischen Östeneich-Ungarn und Rumänien in den Jahren 1875-1888. Wien, 1976.
