Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
A MONARCHIA GAZDASÁGI TÖREKVÉSEI A BALKÁNON 1007 osztrák—magyar export némiképpen visszaesett Szerbiában). Volt tehát némi jogalapja annak, hogy az 1881-es szerződéssel a Monarchia mindkét felében elégedetlenkedtek. A gazdaságpolitikában 1878—79 táján kiformálódott kettős osztrák célkitűzésből: elzárkózás nyugaton, kitárulkozás keletre, csak az első sikerült realizálni - meglehetősen gyorsan. Miután Németország is visszavonhatatlanul áttért a védekező vámpolitikára, az új osztrák—magyar—német kereskedelmi szerződésben érvényre jutott vámemelések mindkét részről kinyilvánított óhajt elégítettek ki Nem sikerült viszont elérni a másik célt; a keleti piacbővítés csak sovány (és ideiglenes) eredménnyel járt. Ausztria-Magyarország balkáni kereskedelmi pozíciói 1878 után nem javultak lényegesen. A 80-as években emiatt egyre nagyobb szerephez jutott a belső piac. Igen sajátosan alakult az osztrák-magyar politika a Duna-kérdésben. A kettősmonarchia magatartását a kongresszus előtt és Berlinben döntően befolyásolta politikájának általános oroszellenes jellege. Céljai között első helyen szerepelt a cári hatalom visszaszorítása. Ezért kapott nagy hangsúlyt az osztrák—magyar tervekben a folyam alsó szakaszának semlegesítése és a CED jogainak megerősítése. A Ballhausplatzon a későbbiekben is előnyben részesítették a torkolat nemzetközi kontrollját az orosz befolyással szemben. Amikor azonban Schwegel 1878 októberében a CED osztrák—magyar delegátusának (a kongresszusi határozatok végrehajtásával kapcsolatban) adandó instrukciók megszövegezésére szólította fel a két kereskedelmi minisztert, a Chlumeckytől érkezett válasz a kettősmonarchia érdekeltségének súlypontját a Vaskapu—Galac szakaszra helyezte át. A miniszter a CED-re kívánta bízrú az e szakaszra újonnan kidolgozandó hajózási, folyamrendészeti stb. — érdemben a torkolatban érvényes normákkal teljesen megegyező — szabályzatok elkészítését, s javaslatának ez a része a szerződési előírásokkal összhangban állt. De ennyivel nem elégedett meg. Minthogy a szerződés a végrehajtásról és annak ellenőrzéséről már nem intézkedett, Chlumecky e körülményt arra akarta kihasználni, hogy az Osztrák—Magyar Monarchiát a Dunaszakasz hajózásában különleges befolyáshoz juttassa. 1878-ban már számolni lehetett azzal, hogy a küszöbön álló Vaskapu-szabályozás (aminek megvalósítását Berlinben egyedül a Habsburg-monarchiára bízták) jelentékenyen megnöveli majd a Monarchia határánál kezdődő „középső” Duna-szakasz fontosságát. A bécsi kereskedelmi miniszter szeme előtt a hatalmi-politikai megfontolások mellett egy konkrétabb cél is lebegett. Ahogyan a transzbalkáni vasútnál az építésből származó profitot és minden egyéb előnyt az osztrák érdekeltségű vasúttársaságok kezére igyekezett játszani, ugyanúgy vigyázott a hajózás szabályozásánál a DDSG érdekeinek óvására. Chlumecky nem tudott megbékülni azzal a perspektívával, hogy a kidolgozandó szabályzatok végrehajtása egyedül az érintett parti államok feladatát képezze, ezért az Orsóvá—Galac szakaszt (némiképp a torkolat mintájára) internacionalizálni szerette volna: bizonyos funkciók gyakorlását a területi hatalmak helyett egy külön e célra kreált nemzetközi intézményre („Donau-Inspektorat”) kívánta bízni. Ez a szerv lett volna hivatva arra, hogy a szabályzatok pontos betartására ügyeljen, a vétkezőket felelősségre vonja, akár még büntesse is. Az összetételt illetően teljesen meglepő volt a javaslata: az inspektorátusban a Galactól felfelé terjedő Duna-szakasz minden parti állama helyet kap (tehát Bajorország és Württemberg is), az elnöki tisztség ellátására pedig a CED delegál egy küldöttet. Az utóbbi feladat ellátására a CED-nek az osztrák-magyar képviselőt kell felkérnie. Chlumecky az 1879 elején kibontakozott belső eszmecsere során elismerte,
