Századok – 1979
Tanulmányok - Palotás Emil: Célok és a történeti realitás. Osztrák–magyar gazdasági törekvések a Balkánon a berlini kongresszus időszakában 983/VI
A MONARCHIA GAZDASÁGI TÖREKVÉSEI A BALKÁNON 993 az 1875-ben kötött (különben igen kedvező) román kereskedelmi szerződés végrehajtásának szomorú tapasztalatai meggyőzték őket arról, hogy pusztán kereskedelmi szerződéssel „ezekben az országokban” az osztrák-magyar érdekeket nem lehet elégséges módon megvédeni.15 A magyar kormány kezdettől fogva a leghatározottabban szembeszegült a vámuniós törekvéssel, és visszautasította a balkáni agrárterületekkel való gazdasági egyesülés gondolatát. Már a külügyminiszter első felszólítására leszögezte: „azon eszmét, miszerint még meg sem alakult államokkal vámszövetség köttessék, nem tartja célszerűnek”.1 6 Később kénytelen volt érdemben foglalkozni a kérdéssel. A kereskedelmi tárca vezetésével ideiglenesen megbízott Trefort június 30-i válaszában cáfolta Chlumecky érveit. Legalaposabban azt, hogy a vámunió pénzügyileg előnyös lenne. Ugyancsak nagy teret szentelt annak kimutatására, hogy a gazdaságilag és általános kulturáltság dolgában olyannyira visszamaradott területeket, amelyeknek egész közigazgatási rendszere, adózási, állategészségügyi stb. szabályai annyira gyökeresen eltérnek a kettősmonarchia fejlett, nyugati mintájú intézményeitől, nem lehet minden egységesítés, megreformálás nélkül egyszerűen beolvasztani a közös vámterületbe. Trefort szemében az osztrákok számára olyan döntő szempont: biztosított felvevőpiac és olcsó nyersanyaglelőhely szerzése „kevésbé fontos érv” volt, amit azzal utasított el, hogy Ausztria—Magyarország földrajzi közelsége révén sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint a távoli Nyugat-Európa, a forgalmat magas vám se nehezíti, így az idegen államok valóban meglevő konkurrenciája főképpen „iparosaink renyhesége” miatt érvényesülhet.17 1 5 Chlumecky an Tisza. Nr. 271/G. P. Wien, 30. Mai 1878. OL К 26 1878 - 606. Ld. még ehhez Ministerrat für gemeinsame Angelegenheiten. R.M.R.P.Z. 233. Protokoll vom 22. April 1879. HHStA PA XL/291. 16A magyar minisztertanács jegyzőkönyve (a továbbiakban: M.mt.jkv.). Budapest, 1878. március 25. 8/1. OL К 27. 1 ’Trefort an Chlumecky. Nr. 537/eln. Budapest, 30. Juni 1878, OL К 26 1878 - 606. Az osztrák és a magyar érvelés eltérő súlypontjai világosan jelzik a két fél külgazdasági stratégiája közti különbséget. Amíg a magyar miniszter az akkor még fennálló viszonyokat — a szabadkereskedelmi rendszer általános érvényesülését, valamint a Habsburg-monarchia régi szerződéseken alapuló differenciális előnyeit a török birodalomnak határaival szomszédos területein — szilárdan létező alapnak tartotta, sőt kimondatlanul ugyan, de bízott ezen állapot további fenntarthatóságában, addig az osztrák felfogás a sürgetett protekcionista fordulat eljövetelében bízva már nem érhette be annak vizsgálatával, hogy az érvényben levő szerződéses-jogi kereteket, lehetőségeket hogyan lehetne jobban kiaknázni. Az új (fentebb megfogalmazott) osztrák külkereskedelmi-politikai célkitűzéssel szemben a magyarok mind a nyugati, mind a balkáni kereskedelemben tulajdonképpen a status quot részesítették előnyben. Azaz, nemcsak Németországgal szemben kívánták a tarifaszerződések — benne a magyar agrárkivitelre addig oly kedvező tételek — fenntartását, hanem a Balkánnal szemben sem voltak a teljes elzárkózás hívei, ahogyan néha tévesen állítják. Hiszen erre semmiféle okuk addig nem lehetett, amíg reménykedhettek abban (1878-ban még ez volt a helyzet), hogy az évek óta tárgyalás alatt álló német vámszerződésben el lehet majd érni olyan kompromisszumot, amely
