Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
978 DIÓSZEGI ISTVÁN Bismarck nem akart többet a közléssel, mint a lehetségesnek tartott osztrák—orosz közeledés akadályozását, és bár árnyékot kergetett, az eszközt ehhez nem választotta meg rosszul. Abban a kérdésben azonban, hogy végül is melyik oldalra áll majd Németország, Münch értelmezésével ellentétesen, a kancellár tulajdonképpen nem foglalt állást. Azt a kijelentését, hogy Németország nem akar két revansvágyó nép (a francia és az orosz) közé kerülni, csak úgy lehet értelmezni, hogy Németország számára Oroszország veresége is elfogadhatatlan. Ha Bécsben elgondolkoztak a kancellár kijelentésén, rájöhettek, hogy Bismarck számára az Oroszország melleti állásfoglalás is szóba jöhet. * A diplomáciai Szondii ozás 1876 őszén egészében véve nem volt különösebben eredményes. Anglia hallgatásba burkolódzott, Olaszország kifejezetten ellenséges szándékot mutatott, Németország pedig óvakodott attól, hogy a Monarchia oroszellenes szándékait bátorítsa. A tájékozódás csak megerősíthette a már korábban meghozott döntés helyességét, miszerint a Monarchia nincs abban a helyzetben, hogy az orosz közeledésre határozott elutasítással válaszoljon, és hogy megkíséreljen fegyverrel szembeszállni a balkáni válság szanálásának pétervári tervével. A tájékozódás eredménytelensége ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a Monarchia balkáni érdekeinek megvédésében elsősorban saját erőire van utalva, és az Oroszországgal való kockázatos alkuba úgy bocsátkozhat bele, ha egyidejűleg az önálló cselekvés feltételeiről is gondoskodik. Az 1876 őszén foganatosított katonai intézkedések ezeknek a feltételeknek a megteremtését célozták. Az intézkedések első része Bosznia-Hercegovina megszállásának előkészítéséhez kapcsolódott. Emlékeztetnünk kell arra, hogy Ferenc József a cárnak írt első válaszlevelében fenntartotta a Monarchia számára a jogot, hogy adandó alkalommal a két balkáni tartományt elfoglalja. A foglalási jog diplomáciai kikötése önmagában még nem jelent foglalási szándékot (ahogy a reichstadti megállapodást sem követte konkrét cselekvés), ez alkalommal azonban a szavak tettekkel jártak együtt. Említettük már, hogy az uralkodó a november 13-i tanácskozáson61 utal egy „ad hoc eset”-nek nevezett, korábban kidolgozott tervezetre, amely nem volt egyéb, mint Bosznia-Hercegovina megszállásának katonai programja. Hogy mikor történt ennek a tervezetnek a kidolgozása, nem tudjuk biztosan megállapítani. Egy 1877 áprilisában tartott tanácskozás jegyzőkönyvéből kiderül, hogy az „ad hoc eset” kidolgozása alkalmával az 1875-ös állapotokat tekintették kiindulópontnak. A keletkezési év tehát biztosan 1875. De hogy a hercegovinai felkelés megindulása előtt vagy után került rá sor, ebből a jegyzőkönyvből sem teljesen világos. Valószínűleg még a felkelés megindulása előtt, mert Rodich tábornok, aki az előzményeket szóba hozta, arra is rámutatott, hogy a törökök most fanatizálva vannak, és fegyvert viselnek, és ahogy mondta, 1875-ben mindez még másképp volt.62 Fel kell tételeznünk ezért, hogy az „ad hoc eset”-et még 1875 tavaszán, az 61 Protokoll über die unter Allerhöchstem Vorsitze Seiner Majestät des Kaisers am 13. November 1876. stattgehabte Konferenz. Kriegsarchiv Wien. Mili tär kanzle i Seiner Majestät. 69-1/25. ex 1876. 6 2 Protokoll über die unter dem Vorsitze Allerhöchst Seiner Majestät des Kaisers am 20. April 1877. stattgehabte Konferenz. Kriegsarchiv Wien. Militärkanzlei Seiner Majestät. 69-1/1 1. ex 1877
