Századok – 1978

TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar mezőgazdaság a XIX-XX. században (1849-1949) (Ism.: T. Mérey Klára) 967

968 TÖRTÉNETI IRODALOM Az ötödik fejezet a mezőgazdasági munkaerő- és munkásviszonyokkal foglalkozik. Ez a probléma valóban központi szerepet játszott az egész korszak folyamán. Nehéz az igazságot megtalálni az adatok ellentmondó szövevényében. Vörös Antal mélyen és alaposan elemzi a szórt adatokat és a statisztikai összefoglalásokat, és ezek alapján vonja le a következtetést, hogy noha a birtokosok munkaerőhiányra panaszkodtak, itt inkább a szervezetlenség okozta a problémát, amely egy nagyobbarányú vándormozgalmat is eredményezett. - Ebben a fejezetben foglalkozik a gazdasági cselédséggel, elénk állítja rétegeit, rámutat jogi és társadalmi helyzetük sanyarú voltára, anyagi és szociális elesettségükre. A hatodik fejezet a szántóföldi gazdálkodással foglalkozik, a háromnyomásos gazdálkodás általános voltát emeli ki. A váltógazdaság csak a nem gabonatermesztésre berendezkedett - általában - bérgazdaságokban vált általánossá, majd a belterjes takarmánytermesztésre épülő szarvasmarha-tenyésztés felbomlasztotta a nyomásrendszert. Ebben a fejezetben már tájankénti összehasonlító vizsgálatokat is végez. Foglalkozik a talajjavítás problémáival, a trágya- és műtrágya-hasznosítás kérdésével. Közvetlenül kapcsolódik ehhez a szántóföldi termelést tárgyaló hetedik fejezet, amely aprólékos gonddal tekinti át a korszak folyamán a vetésszerkezet átalakulását, sorra véve a szántóföldi növények mindegyikét. A nyolcadik fejezet a rét- és legelőművelés helyzetét ismerteti. Rámutat arra, hogy azok minőségében nagy változás állott be, mert míg a jobb területen fekvőket szántóföldként hasznosították, a dombokat és nedves lapályokat kezdték legelőként és rétként használni. A kilencedik fejezet a szőlő- és bortermeléssel foglalkozik, rámutat a szőlő területének változására, utal ennek mélyebb okaira, majd végül a filoxera-járvány miatti homoki szőlőtelepítéssel zárja a fejezetet. Az utolsó, a tizedik fejezet az állattartás és az állattenyésztés problémáit tekinti át. Bemutatja a szarvasmarha-tenyésztésen belül a fajtaváltás folyamatát, amelyet a megnövekedett szükséglet, a marhavész, a legelők már vázolt helyzete stb. egyaránt megkövetelt. Foglalkozik a ló-, a juh-, a sertés- és a baromfitenyésztés helyzetével is, figyelemmel kísérve külön a paraszti gazdaságot és az uradalmak állattartását. A tanulmánykötet következő részét: „A kapitalista mezőgazdasági termelés megszilárdulása a századfordulón (1890-1914)" címen Für Lajos írta. A tanulmány öt nagy fejezetre oszlik. Az első a századforduló tőkésedő agrártermelésének kibontakozását lehetővé tevő feltételeket tekinti át: a népmozgalmi adatok eltolódását (népszaporodás, az iparforgalmi népesség számarányának megnövekedése, az urbanizáció, és agglomeráció jelenségei), a közlekedési viszonyok forradalminak nevezhető változását (vasút, hajózás, közútépítés, raktározás). Hosszasan foglalkozik a mezőgazdaság tőkeszükségletének kielégítésével, s végül elemzi a mezőgazdasági gépgyártás fellendülését, a gépesítés térnyerését. A második fejezet tájtermelési körzetenként tekinti át a föld művelési ágak szerinti megoszlását, s megállapítja, hogy az intenzív művelési ágak 84%-a a kisüzemek területére esett, a termelés döntően azokon nyugodott. Megvizsgálja az eketípusok változásait, a vetőgépeket, és arról ír, hogy a kortárs gazdász elsősorban a talajmegmunkálás fontosságát hangsúlyozta mindig. Foglalkozik a trágyázással és egyéb talajjavítási módokkal. (Alagcsövezés, öntözés.) A harmadik fejezetben áttekinti a termelési struktúra alakulását, s megállapítja, hogy a szántóterületnek kb. 50%-át foglalták el a gabonafélék, míg a többi szántóföldi növény változó termelési szerkezete a növények forgásrendjének változását is maga után vonta. Bemutatja a szántóföldön termesztett növények fajtáit, majd foglalkozik a betakarítás módjának változásával, amely a munkaszervezet hagyományos rendjét is felforgatta. A negyedik fejezet az állattenyésztéssel foglalkozik. Áttekinti a rendelkezésre álló statisztikai felmérések alapján annak szerkezeti változásait, és megállapítja, hogy ahol nagyobb az állatsűrűség, ott nagyobb a kaszálóövezet is. Az állattenyésztésen belüli fajtaváltás zömmel erre az időszakra esik; bemutatja ennek módját, különösen részletesen foglalkozva a szarvasmarha-tenyésztéssel. Az ötödik fejezet a szőlő- és borgazdaságot mutatja be: az egykori szőlő „nagyhatalom" Magyarország óriási veszteségeit a filoxera pusztítása miatt. Részletesen ismerteti a védekezés módjait, az állami intézkedéseket. Az abszolutizmus és a dualizmus korszakával foglalkozó mindkét tanulmány elsősorban a kortársi közgazdászok és mezőgazdászok adatait és véleményét használta fel, arra az álláspontra