Századok – 1978

BESZÁMOLÓ - Kerekasztal-vita az európai fasizmusokról (Balázs Ilona) 955

962 BESZÁMOLÓ 962 üzemi, kereskedelmi, banktisztviselőkre gondolt. Minden jel szerint ezek száma a hadiipar követelményeinek megfelelően megnőtt, s a háború után egzisztenciálisan csaknem olyan veszélyeztetett helyzetbe került ez a réteg, mint a hivatásos tisztek és tiszthelyettesek kasztja. Emellett egzisztenciája a régi rend fennmaradásához (néha — de nem feltétlenül — a régi államforma fennmaradásához is) kötötte. Városokban, koncentráltan élt, könnyen szervezhető és mozgósítható volt. Nem elég krízisről beszélni, minden réteg, ill. osztály esetében vizsgálni kellene a gazdasági és politikai pozíciók veszélyeztetettségének mértékét és alakulását. Különösen vonatkozik ez a nagybirtokosokra és a nagybirtok fennmaradásában érdekelt gazdatiszti körökre, egyházi és más személyekre. Nehéz különben megmagyarázni a harcos konzervativizmus jelentkezését és azt a terrorra való készséget, amely falun a szembenállás szervezetlensége és a társadalom erős differenciáltsága és más okok folytán nyíltabban és előbb jelentkezett mint a városokban — legalábbis Olaszországban és az agrárországokban. De Németországban is a szabad csapatok igazi hátterét a porosz nagybirtok és a falvak képezték. Ormos, ezúttal mint felszólaló, két kérdésre tért ki. Az első a fasiszta vezető réteg, illetve a fasiszta tömegbázis összetételének kérdése. Ismertetett bizonyos új kutatási eredményeket és arra a megállapításra jutott, hogy korábbi nézeteinket két ponton kell némileg módosítanunk. A friss számítások igazolták ugyan a bázisnak mind az elit, mind a középréteg által meghatározott színezetét, de egyúttal arról tanúskodnak, hogy a társadalom fertőzöttsége a fasizmus által kiteqedtebb, mint sokáig hittük. Kisugárzása elér minden társadalmi osztályt és réteget. A másik fő következtetés, hogy hatékonysága az egyes rétegekben nem állandó, nem stabil, a körülményektől függően tolódik, vagy tolódhat el (a körülmények magukba foglalják a nemzetközi, a hazai, sokszor egyenesen bizonyos helyi körülményeket is). Durva közelítésben azt mondhatjuk, hogy a szervezkedő mozgalom a legmozgékonyabb és egyúttal legfenyegetettebb rétegekben hatékony, a hatalmon levő fasizmus (sokszor már az is, amely ennek közelébe jutott) több-kevesebb eredménnyel rá tudja kényszeríteni magát a gazdaságilag legfüggőbb csoportokra. A második kérdéskör a fasizmus által érintett régió strukturális sajátosságait érinti. Miért éppen itt és nem másutt merült fel a fasizmus önálló uralmi formája? Úgy véli, hogy a válság általános szimptómáin túlmenő terhekkel küzdő társadalmakról volt szó. Az extraterhek alapjában abból származtak, hogy az általános fejlődés késleltetettsége (polgári forradalom kudarca, ipari forradalom kései időpontja) miatt szklerotikussá vált társadalomra a 19. század végétől egy relatíve felgyorsított ipari, gazdasági fejlődés burjánzott rá, miközben a társadalmi hierarchia problémái nem nyertek megoldást, a politikai formákat és módszereket pedig nem adaptálták. Ebből fakadóan nőttek a társadalmi és politikai feszültségek óriásira, olyannyira, hogy leküzdésére a polgári demokrácia gyenge, kései, gyökértelen· szervezetei alkalmatlanoknak bizonyultak. A probléma egy másik oldala, amely azónban önálló említést és kezelést érdemel, a nemzeti kérdés. A fasiszta nacionalizmus nagy sikere nem véletlen; ez a siker csak azokon a helyeken konstatálható, ahol a nemzeti egység, illetve egészében véve a nemzeti kérdés hosszú időn át megoldhatatlan maradt; vagy súlyos sérelmeket szenvedett, vagy megoldhatatlannak tűnő problémákkal találta magát szemben. Ormosnak az a véleménye, hogy ennek az elemnek részletes tanulmányozása nélkül a fasizmus sem mint mozgalom, sem mint rendszer, nem érthető meg.