Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Németh József: A műszaki értelmiség és a mérnökszakszervezet 1946
900 NÉMETH JÓZSEF lenes Intéző Bizottságának FKgP-i tagja volt - válaszában kijelentette, hogy ezt nem kérheti a munkáspártok képviselőitől, s ha a jelenlevők mégis ilyen megbízatást adnának neki, kénytelen lemondani intéző bizottsági tagságáról.5 Természetesen a politikamentesség burka mögött nagyon is tudatos osztályszempontokat és jobboldali politikai elképzeléseket kívántak realizálni. A beszüntetett Mérnöki Kamara gondolatát sem vetették el. A Független Kisgazda Párt mérnökcsoportja a választások után új helyzet elé került. Ez azt jelentette számukra, hogy nem kívülről, hanem a szakszervezet soraiból kell megindítani támadásaikat a baloldali erők ellen. Látták a szakszervezet fontosságát. Felismerték, hogy nem lehet az MMTSzSz-t csak bírálni, a vezetésben kell helyet foglalni és megpróbálni belülről jobbra tolni a Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezetét. Fontos ezzel kapcsolatban megemlítenünk azt a tényt, amely az FKgP szakszervezeti orientációját mutatja, mely összefüggött azzal is, hogy az FKgP általános harcot indított a választások után a hatalmi pozíciók „arányosításáért", mely alól nem lehetett kivétel az MMTSzSz sem. Ezért lépéseket kellett tenni a szakszervezet felé. Chornoky Viktor a magántisztviselők előtt tartott beszédében kifejtette, hogy „egyetlen mozgalom, párt sem sajátíthatja ki magának a szakszervezeteket. Valamennyi demokratikus pártnak részt kell vennie a szakszervezetek irányításában. Tehát a Kisgazda Pártnak is."6 Acsay László és több jobboldali érzelmű mérnök igyekezett pozícióhoz jutni az MMTSzSz vezetőségén belül is. Céljuk e csoportosulásoknak az volt, hogy az MMTSzSz Ideiglenes Vezetőségét megbuktassák, amennyiben ez nem járható, akkor legalább a vezetőség összetételét szerették volna a jobboldal javára megváltoztatni. Sürgették az MMTSzSz-ben a választások megtartását, mellyel szemben különböző illúziókat tápláltak, éppen a korábban említett arányosítási törekvések alapján. Itt világosan kellett látni, hogy a Kisgazda Párt nem csupán a mérnök tagjaira számíthat, mert elég sok párton kívüli mérnöknél is támogatásra találtak a jobboldali elképzelések. Az MMTSzSz kommunista vezetői 1945. november 19-i megbeszélésükön kifejezésre juttatták, hogy az MKP vezetői részéről nem kaptak minden esetben kellő támogatást. „Úgy érezzük, itt az ideje, hogy szoros kapcsolat jöjjön létre pártunk vezetősége és az értelmiségi szakszervezetekben működő aktívák között."7 Ennél a megállapításnál figyelembe kell azt is venni, hogy a pillanatnyi nehéz helyzet, az a pszichikai állapot, amely a jobboldali nyomás hatására kialakult az MMTSzSz baloldalában, kicsit lazábbnak láttatta az MKP és az MMTSzSz baloldala közötti kapcsolatot a ténylegesen meglevőnél. Az FKgP-vel folytatott küzdelem mellett 1945 végén az SzDP akciója, amely szintén a szakszervezeten belüli pozíciókért folyt, veszélyeztette a két munkáspárt kapcsolatát.8 Az 1945. december 2-án összeült szakszervezeti kongresszus előtt - amelyben 50 szakszervezet 200 küldöttje vett részt - Kisházi Ödön és Vas Vitteg Miklós levélben közölte Kossá Istvánnal: „Beható és felelősségteljes tárgyalás után az az álláspont alakult ki, hogy amennyiben a . . . . paritás elvét nem fogadod el, úgy a holnapi kongresszuson a szociálsUo. 1946. jan. 8-i üléséről. 6 MSzMP KB Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban: P. I. Arch.) 285 (2-10). 7SzOT KL MMTSzSz 1946 6/b. 8P. I. Arch. 274 (2-33).