Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
844 LÁNG IMRE Az „első száz nap" lezárultával, 1933. júniusban — mint már utaltam erre - úgy tevődött fel a kérdés, hogy vajon kialakul-e a gazdaság egészére érvényes, következetes New Deal-koncepció. Az 1935 derekán véget ért kétéves időszak egészét áttekintve most már úgy jelentkezik ez a kérdés, vajon a tárgyalt szakasz folyamán tett szükség- és tartós jellegű intézkedések összességükben egy következetes New Deal-koncepció valóraváltásaként foghatók-e fel. Ha a New Dealt mint intézkedések sorozatát vizsgáljuk, úgy következetességen azt kérjük számon, hogy mindenkor luven szolgálta-e az amerikai gazdaság talpraállítását, majd stabilizálását. A kérdést igenlőleg válaszolhatjuk meg, hiszen a New Deal létjogosultságát éppen az adta meg, hogy kezdetben a soha nem tapasztalt mélységű válságból való kilábalás, később pedig a konszolidálódás eszköze volt. Ha azonban a New Dealt mint koncepciót és annak következetességét tanulmányozzuk, úgy azt keressük, vajon végrehajtói elvileg-elméletileg megalapozott elgondolások alapján cselekedtek-e. Erre a kérdésre tagadólag kell válaszolnunk. Amikor a demokrata párti kormányzat átvette hivatalát, a New Deal formálásában nem támaszkodhatott kész elméleti receptekre. A közgazdasági gondolkodást alapvetően a gazdaság harmóniára törekvő fejlődését hirdető elmélet uralta, amelynek a valóság által halomra döntött doktrínái teljességgel alkalmatlanok voltak a válságból való kivezető út megjelölésére. Azon közgazdászok száma, akik az amerikai kapitalizmus fejlődési tenden ciáinak, jelenségeinek az uralkodó közgazdasági felfogástól és szemléletmódjától eltére elemzését és értelmezését nyújtották, csekély volt. Hatásuk a köztársaság párti éra gazda sági gyakorlatára úgyszólván a semmivel volt egyenlő; az új, demokrata párti rezsimre vári a feladat, hogy cselekedetei alátámasztására eszmei fegyvereket válogasson a dolgozó szobák csendjében keletkezett nézetekből. De a közgazdasági gondolat eme hitehagyott jainak eretnek ideáiból nem állt össze átfogó elméleti fegyvertár a korai New Dea ösztönzésére és igazolására. Hirdetőik részben kormányhivatalnokok lettek (mint Adoll A. Berle és Rexford G. Tug we 11), s e pozíciójukból próbáltak érvényt szerezni elgondolá saiknak, mások egyetemeken (pl. Irving Fisher, George Warren) és a közélet egyél posztjain törekedtek ugyanerre. Ami a megújuló közgazdasági gondolat egyes elemeiből < New Deal soron levő lépéseiben felhasználható módon készen állt, az ilyen vagy olyai módon behatolt a törvényelőkészítő munkálatokba és a kormányzat intézkedéseibe, de ι „felhasználás" mikéntjét mindenkor az éppen érvényes erőviszonyok, az alkalmazandi taktika követelményei, tehát elsősorban politikai megfontolások határozták meg.S4 Még inkább áll ez a New Deal törvényalkotásaira, a kormányzati intézkedésekre ható, azokban nyomon követhető társadalmi-politikai eszmeáramlatokra, gazdasági politikai irányzatokra, amelyek mérkőzését figyelemmel kísérhettük ebben az írásban. / múlt századi populizmus tovább élő emlékfoszlányai, inflációs törekvések és „egészséges pénz (azaz: stabil valuta), költségvetési egyensúly és kormányzati költekezés, ipari önkor mányzat és trösztellenesség, a munkásság szervezkedési szabadsága, a fogyasztói érdekel képviselete a gazdaságirányításban, a gazdasági erők automatizmusa és „társadalmi terve zés" — az egymással ütköző eszmények és törekvések szüntelenül hatottak, küzdve a: 54 E munka keretein kívül esik a New Deal és a közgazdasági gondolat viszonyának részlete vizsgálata. Ezzel a témakörrel Keynes és a New Deal c. tanulmányom foglalkozik. Történelmi Szemle 1978. l.sz. 33-69.
