Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815
TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 839 áthidalhatatlannak látszottak. Ekkor a Legfelső Bíróság 1935. május 27-i döntése egy csaknem egy éve húzódó peres ügyben váratlan fordulatot hozott, és időszerűtlenné változtatta a kongresszusi véleményeltéréseket. A Bíróság a kódexek kidolgozására adott felhatalmazást a törvényhozási jogkör alkotmányellenes átruházásának nyilvánította. A kevéssé jelentős egyedi ügyben hozott döntés általános érvényű kérdésben mondotta ki a verdiktet. Az ipari kódexek elvesztették jogérvényüket. A NIRA sorsa megpecsételődött.4 9 * A Legfelső Bíróság döntése a New Deal legnagyobb szabású kísérletének vetett véget, amely — túlmutatva az ipar helyreállításának közvetlen célján — az amerikai gazdaság és társadalom működésének bizonyos mértékű korrigálását tervbe vett elgondolások hordozója is volt. Ezek az elgondolások azonban soha nem öltöttek konkrét formát, megrekedtek a ködös általánosságok és frázisok síkján, most pedig lekerültek a napirendről. Roosevelt elutasította, hogy munkatársai a Legfelső Bíróság döntésének kijátszásával valamiféle módosított NRA-t hozzanak létre. Letett arról, hogy felvegye a küzdelmet a sokarcú ellenféllel az ipari talpraállás hitelét vesztett koncepciójáért. A Roosevelt-érával foglalkozó történeti és gazdasági irodalom eltérő megközelítéssel, részletességgel, hangsúllyal és érzelmi töltéssel tárgyalja a New Deal ipari koncepciójának viharos sorsát, s általában egyetért abban, hogy a NIRA végeredményben kudarcot vallott. Nem egy munka színesen, sokoldalúan, konkrét tényekre felépítetten mutatja be a NIRA majd kétéves létének bonyolult fejleményeit, az azokban részt vevő erők harcát. A marxista vizsgálódás számára nem kielégítő azonban az a kép, amely ezekből az ábrázolásokból kirajzolódik. Ezekben az ábrázolásokban úgyszólván azonos értékrendben jelennek meg a NIRA kudarcát előidéző erők. Tanulmányozójukban az a benyomás alakul ki, mintha ezek az erők nagyjából egyenlő súlyt és potenciált képviseltek volna, s azonos intenzitású támadást intéztek az NRA működésében megtestesült gyakorlat ellen. Ez az ábrázolás olykor valamiféle mártírkoszorút fon a NIRA-koncepció köré, amely a monopoltőke és a monopóliumellenes erők (ideértve a munkásságot is) koncentrált rohamának súlya alatt omlott össze. A vázolt folyamat mást bizonyít. A NIRA körüli vitákban szerepet játszott erők nem képviseltek azonos súlyt az amerikai társadalomban és gazdaságban, következésképp a NIRA-ra nehezedő nyomásuk sem lehetett egyenlő intenzitású. A NIRA egyedüli potens ellenfele a monopoltőke volt, amely 1933 tavaszán-nyarán még úgy ítélte meg, hogy a legtöbb nyernivalója van az ipari helyreállítás törvénye révén, ebből következően a legkevesebb fenntartással fogadta annak hatályba lépését, 1934-től azonban már szabadulni akart tőle. A monopóliumellenes közép- és kispolgári erők heterogén volta, továbbá az a tény, hogy nem képviseltek jelentős súlyt az amerikai valóságban, eleve kérdésessé tette akcióik hatékonyságát. (Kivételt csak a monopóliumellenes erőkhöz számító farmerek képeztek, akik nagy társadalmi és gazdasági súlyt képviseltek, ennek érvényesítését azonban nagymértékben korlátozta, hogy a farmervilág távol esett a NIRA-val kapcsolatos küzdelmektől.) A közép- és kisegzisztenciák kezdettől fogva azért küzdöttek, hogy gyengítsék a monopoltőke túlsúlyát a törvény megalkotásánál, a kódexek kidolgozásánál *9 A NIRA bukásával kapcsolatos fejleményekre nézve ld. Hawley: i. m. 126-129.
