Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Láng Imre: A konzervativizmus támadása a New Deal ellen 815

TÁMADÁS A NEW DEAL ELLEN 821 A Roosevelt-kormányzat társadalompolitikai törekvéseit gyanakvással figyelő erők számára a Tennessee-völgy fejlesztését előirányzó törvénytervezet szolgáltatott további adalékokat. A közel egy hónapig tartó kongresszusi vita után, 1933. május 18-án hatályba lépett törvénnyel Roosevelt egyik legkorábban kiérlelődött elgondolása lépett a megvalósulás útjára. A törvény az elnök személyes közreműködésének eredményeként, az eredeti koncepciót túlszárnyaló elgondolások alapján intézkedett a Tennessee folyó menti vidék áramtermelésének állami kezelésbe vételéről, bizonyítva, hogy a demokrata párti rezsimben valósággá válhat a köztársaság párti érában kudarcra ítélt terv. A program végrehajtására létrehozott hatóság jóval többre volt hivatott, mint bőséges, olcsó áram biztosítására a környék számára és az áramszolgáltató magánvállalatok egyeduralmának megtörésére. Sokcélú környezetformáló tevékenysége szociális célú kísérletekre is kiterjedt. Feladatait hatósági jogkörrel rendelkező szervként látta el. A közvetlenül érintett magánérdekeltségek élesen reagáltak; egy kongresszusi képviselő szovjet modellt emlegetett.13 A „száz nap" legellentmondásosabb és legnagyobb hullámokat vert törvényalkotása az ipar országos helyreállítását célzó National Industrial Recovery Act (NIRA) volt. A törvényjavaslat keletkezésének körülményei, az alapját képező gazdasági, politikai és eszmei meggondolások, a szövegében kifejezésre jutó intenciók, az elhúzódó kongresszusi viták egyaránt jelezték, hogy a nemzetgazdaság e másik fő termelési ágának ügye szintén túlmutat a gazdaság szféráján, s az amerikai társadalmi rendszer egyik alapproblémája. De jelezték azt is, hogy egymással ütköző törekvések küzdenek az amerikai kapitalizmus működésének javításáért és fejlődési irányának meghatározásáért. Az ipari helyreállítás bonyolultsága meghaladta a mezőgazdaságét. A gazdasági és politikai realitás tényei és a belőlük adódó, megoldásra váró feladatok ugyanúgy jelen voltak a kongresszusi vitákon, mint a hagyományokhoz kötődő, másrészt az ezeket meghaladottnak tekintő, új jelenségekkel számoló eszmei áramlatok és gazdaságpolitikai meggondolások. A feladat súlyossága a statisztikai adatokon mérhető le. 1933 márciusában — 1923—24-et 100-nak véve — a gyáripari foglalkoztatás indexe 61 -en, a kifizetett munkabéreké 38-on állt. Az ipari termelési index 40 százalékos, az építőipari termelési index 86 százalékos visszaesést mutatott. Az országban több mint 15 millió munkanélküli volt.14

Sorsukon nem segélyekkel, hanem folyamatos munkalehetőségek biztosításával lehetett csak tartósan javítani. A talpraállás mikéntjét illetően eltérő nézetek viaskodtak, élezvén a kormányzat dilemmáját. Egyidejűleg több kérdésre kellett választ találni. Hogyan biztosítható az ipar életképessége és együttműködési készsége az országos célok érdekében? Mi a realitása az évtizedes múltra visszanyúló ún. ipari önkormányzat ideájának, amely az ipar önszabályozó képességére hivatkozva tartós stabilitást ígért, ha az ipar urai megfelelő mozgási szabadságot kapnak a kormányzattól? Mi legyen a sorsa a korábbi évtizedekben a monopóliumok tevékenységének megfékezésére hozott trösztellenes törvényeknek? Hogyan védelmezhető meg a verseny szabadsága a kis- és középegzisztenciák számára, ha az ipar urai a tisztességtelen verseny kiküszöbölése ürügyén kiszorítják a piacról az általuk megállapított szabályok megsértőit? Hogyan hozható összhangba a tőke érdekeivel a munkásság gazdasági szervezkedési szabadsága és a régen 1 'Idézi Leuchtenburg: i. m. 55. '"Az adatokat Id. Allan Nevins-Louis M. Hacker: The United States And Its Place In World Affairs 1918-1943. Boston, (1943). 347.