Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Martin; Bernd: Anglia külkereskedelme és külpolitikája Cromwell idejében 797
FOLYÓIRATSZEMLE 797 A 14-15. sz. folyamán az osztályharc eredményeképpen a meglévő ellentmondások egy része a szerző szerint az egyes országokban úgy oldódott meg, hogy lehetővé vált bizonyos feudális akadályok forradalom nélküli megszüntetése, ami a társadalmi fejlődés kedvezőbb feltételeit biztosította. Németországban a hasonló kísérleteket szülte mind leverték, ami a német parasztháború lényegesen nagyobb intenzitását, s a forradalmi mozgalom átfogóbb jellegét vonta maga után. A különböző áramlatok találkozása széles antifeudális felkelés kibontakozásának kedvezett, s olyan össztársadalmi válságot idézett elő, melynek feloldására az egyház elleni fellépés kevésnek bizonyult, s az elégedetlenség a feudalizmus hatalmi pozícióinak összessége ellen fordult. Ε mozzanatban jelöli meg Vogler a reformáció és a német parasztháború szétválasztására irányuló törekvések megalapozatlanságának legfőbb bizonyítékát. A korai német polgári forradalom egyik fő sajátosságának a társadalmi-politikai, ill. nemzeti harc egységét tekinti, profiljának gyökereit a távolabbi múltba visszavezető jelenségekben keresi, hozzátéve, hogy a harcok a korábbiakkal szemben minőségileg más, fejlettebb gazdasági-társadalmi feltételek mellett robbantak ki. Kutatása eredményeit összegezve Vogler a reformációt és a német parasztháborút olyan korszakhatárnak, a feudális formáción belül olyan fordulópontnak tekinti, amely a feudalizmus bomlásának időszakába lépve veresége ellenére is a polgári forradalmak nyitányát, a németalföldi, az angol, és a francia forradalom irányába mutató folyamat kezdetét jelentette. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1974/4. sz. 394-412. l.) E. G. BERND MARTIN: ANGLIA KÜLKERESKEDELME ÉS KÜLPOLITIKÁJA CROMWELL IDEJÉBEN Az angol nemzetállam létrejöttének a polgárháború és Cromwell időszakában kiteljesedő folyamata joggal vonja magára visszatérően a kutatók figyelmét. Az események alakulását sajátos módon befolyásolta a bel- és külpolitikai irányvonal kereskedelmi érdekek által meghatározott egybeesése, melynek jelentőségét az eddigi feldolgozások korántsem hangsúlyozták megfelelően. Az államvezetés lépéseit irányító erők kérdésében a történészek véleménye megoszlik. Kuczynski szerint Cromwell külpolitikája mindenekelőtt az uralkodó városi polgárság érdekeit szolgálta, Hallgarten az ún. „félproletár sereg" expanziós igényeinek érvényesüléséről ír. Tawney társadalomtörténeti iskolája ugyanakkor a vallási újítás és a társadalmi mozgások kölcsönhatásában látja a változások döntő tényezőjét. Sokan a tőkeerős felsőréteg jelentős befolyását hangsúlyozzák, melynek szerepére a kortársak (Hobbes, Milton és a radikális demokrata Lilburne) is rámutattak. A Cromwellt glorifikáló whig történészek a hadvezérben a brit világbirodalom megalapítóját tisztelik, a konzervatív interpretációk ugyanakkor interregnumként tartják számon, vagy leértékelően „nagy lázadás"-nak (Great Rebellion) nevezik a vizsgált korszakot. Az angol történelem egyik legfontosabb szakaszáról született leegyszerűsítő magyarázatok közös forrását Martin abban látja, hogy a kutatók figyelmen kívül hagyták a problémakör központi kérdését, ti. azt, hogy müyen irányban és mértékben hatottak a belső fejlemények a külpolitikai elképzelések alakulására. Ebből a megközelítésből kiindulva keres választ arra: hogyan fejlődött a polgárháborútól megrázott, de a feudális abszolutizmus bilincseitől véglegesen megszabadult gazdaságcentrikus angol társadalom külpolitikai koncepciója; mely politikai erők, milyen motívumok alapján hatottak az állami vezetés döntéseire; s végül azokat az egykorú lépésekben megnyilvánuló tendenciákat igyekszik megragadni, amelyek hosszú időre meghatározták a brit politika külgazdaságának stratégiai vezérfonalát. A szerző szerint a cromwelli külpolitikának mindenekelőtt a belső gazdasági-társadalmi körülmények: az 1616 óta növekvő importtöbblet és a közép-európai piacok elvesztése okozta tartós gazdasági válság; az elszegényedett ipari munkásság és a létében fenyegetett középosztály növekvő elégedetlensége szabták meg az irányát. A gazdasági problémákkal a forradalmi kormány is foglalkozni kényszerült. A parlament presbiteriánusoktól való megtisztítását követően elfogadta a tőkeerős kereskedelmi köröknek a haditengerészet felállítására vonatkozó követelését, melynek célja a hadseregből 12 Századok 1978/4
