Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Lőrinc Péter: Harcban a földért. A magyar fasizmus jugoszláviai földbirtokpolitikája (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 788
789 TÖRTÉNETI IRODALOM szegénység elégedetlenségének csökkentése, az agrárproletárok mozgalmainak a városi s különösen az ipari proletariátus mozgalmaitól való elválasztása, a munkás-paraszt szövetség létrejöttének megakadályozása; nem is szólva a bérbeadás jövedelmező voltáról, a telepítések jelentőségéről a nagybirtok állandó munkaerőszükséglete biztosításában. Mint a szerző bácskai-bánáti vonatkozásban folytatott vizsgálatai mutatják: az „engedményes politika" inaugurálásában kezdettől fogva szerepet játszott a nemzetiségi szempont is: a - nagy részében agrárproletár - magyar etnikum erősítésének kívánsága. Bár a szerző nem utal az általa vizsgált szűkebb területen figyelemmel kísért további fejlemények általános kelet-középeurópai jellemzőire,2 így is jól láttatja, hogy az 1918-ban bekövetkezett államhatalmi fordulat itt is rendkívül felerősítette — természetesen már ellentétes előjellel — a nemzetiségi szempont érvényesülését abban a földreformban, amelyhez itt is forradalmi fellendülés idején, a tömegek leszerelése végett fogtak hozzá, s amely a veszély enyhültével itt is egyre inkább elsekélyesedett. A földreform céljaira történő kisajátítások itt is elsősorban a más nemzetiségű birtokosokat érintették, a juttatásoknál viszont kisemmizték a más nemzetiségű agrárproletárokat, szegényparasztokat; a földreformmal kapcsolatos telepítések különösen erőteljesen juttatták kifejezésre a nemzetiségi viszonyok megváltoztatására irányuló törekvést. Az „engedményes politika" 1918-1941 közti szakaszát jellemezve, a szerző N. Gadesa monográfiájára3 támaszkodik, amely részletesen feldolgozta a jugoszláv földreform és telepítés-politika bácskai vonatkozásait, kiterjeszkedve azokra az 1938-tól megfigyelhető törekvésekre is, amelyek északon egy „határvédelmi" településövezet létrehozását célozták. Ehhez azonban hozzáadja Jugoszlávia Kommunista Pártjának az agrárkérdésben folytatott harca belülről ismert - ezúttal inkább csak felvázolt - történetét: Löbl aktív, kiemelkedő részese volt ennek a küzdelemnek. Ö fordította például magyarra - Láng Árpád álnéven - azt a brosúrát, amelyben a párt már 1926-ban felhívta a figyelmet a földreform elszabotálására, „eltemetésére".4 Ε kiadvány terjesztésének nagy szerepe volt a magyar agrárproletariátus helyes orientálásában: a jugoszláviai magyar nacionalisták pártja ugyanis a földreformmal kapcsolatos sérelmeket is a maga politikája számára próbálta kihasználni. A jugoszláviai földreform marxista történeti kritikája mellett a szerző egy rövid pillantást vet a trianoni Magyarország földbirtokpolitikájára is, de inkább csak az idevágó főbb törvényekre és rendeletekre utal, s nem vizsgálja, hogy ezeknek - a jugoszláviai földreformmal való egybevetésben -milyen mértékben volt kihatásuk az agrár-struktúrára. Nem foglalkozik a szerző azzal sem, hogy a magyar kormány az 1938-1940-ben visszaszerzett területeken hogyan vonta revízió alá a csehszlovák illetve a román földreformot: nemcsak magyarellenes nacionalista tendenciáik ellenkezőjére fordításával, hanem minden korlátozottságuk ellenére is az agrárstruktúrát a magyarországinál kedvezőbben alakító hatásuknak bizonyos mértékű visszafejlesztésével is.5 Ezeknek a közvetlen előzményeknek a figyelembe vétele természetes összefüggéseibe helyezhette volna a jugoszláv földreform magyar revízióját az 1941 tavaszán birtokba vett területeken, lehetővé téve a célkitűzésekben, módszerekben, eredményekben mutatkozó azonosság vagy hasonlóság, illetve eltérés vizsgálatát. Bizonyos Xokig az is hozzájárul a téma kissé elszigetelten szemléléséhez, hogy a szerző nem foglalkozik a szerb és a horvát kormány illetve a német politika álláspontjának kényszerű figyelembevételével a bácskai és Mura-vidéki magyar földbirtokpolitikában. Ennek jelentősége később csökkent, de akkor sem szűnt meg, amikor a magyar politikának, mint általában, úgy az itteni földbirtokpolitikában is, fokozottan figyelemmel kellett már lennie a Tito-vezette népi felszabadító harc sikereire és a magyar uralom alá vett területeken egyre jobban mutakozó hatására is. A magyar honvédség bevonulásával birtokba vett jugoszláviai - egykor magyarországi -területeken életbe léptetett katonai közigazgatás azáltal, hogy a jugoszláv hadiönkénteseket, az ún. JVö. Dolmányos István: A kelet-európai földreformok néhány problémája (1917-1939). VI. Jugoszlávia. - Agrártörténeti Szemle, 1964. évf. 3-4. sz. 347-365. 1. 3Dr. Nikola G atyesa: Agrarna reforma i kolonizacija u Bacskoj 1918-1941. Novi Sad, 1968. 4Nad grobom agrarne reforma. Beograd, 1926; Az agárreform sírja fölött. Subotica (Szabadka), 1926. sVö. Tilkovszky Lóránt: A csehszlovák földreform magyar revíziója az első bécsi döntéssel átcsatolt területen (1938-1945). Agrártörténeti Szemle, 1964. évf.l-2.sz. 113-142; Vő.: Revízió és nemzetiségpolitika Magyarországon 1938-1941. Bp. 1967. 64-91, 243, 298-300.
