Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Frank; Tibor: The British Image of Hungary 1865/1870 780

782 TÖRTÉNETI IRODALOM A könyv eddig tárgyalt részei tulajdonképpen nem a Magyarország-képpel, hanem az egész Habsburg-monarchiával kapcsolatos brit véleményekkel, megnyilvánulásokkal foglalkoznak. Ez természetes és helyes, hiszen a szűkebb Magyarországgal foglalkozó nézetek függvényei voltak az egész alakulat megítélésének. A szorosabban vett magyar kérdésekről (a magyar múlt értékelése, a nemzetiségi kérdés, a belső berendezkedés módja, Magyarország helye az európai külpolitikában stb.) vallott angol nézetek ismertetése a könyv utolsó negyedére maradt. Nem is ezzel az aránnyal van baj, hanem azzal, hogy az információs csatornákat tárgyaló fejezetben egyszer már fölsorolt és értékelt művek tartalmát most témakörök szerint ismertető-elemző részhez szintén odakívánkoznak a szerzőről és a mű keletkezési körülményeiről korábban közölt ismeretek. Ezt azonban sem jegyzetek, sem az előző fejezet megfelelő részeire történő hivatkozás formájában nem kapja meg az olvasó. Ez azért is kár, mert egyébként az itt követett módszer, a tárgyalt művek tartalmát kérdéskörök szerint fölbontva történő ismertetés volt a munkaigényesebb, s talán a szerencsésebb is, s elegendő lett volna a hivatkozások formáját változtatni meg. Érdemes ebből a fejezetből idézni néhány korabeli megállapítást, kommentárt. Pattersontól kezdve visszatérő megjegyzés a dualizmus korában, hogy a magyarok túlbecsülik fontosságukat, európai szerepüket. Ugyancsak ő hasonlítja elsőként Magyarország társadalmi berendezkedését az 1832-es választójogi reform előtti Angliáéhoz: a főváros whig (Deák-párti),a vidék tory (dzsentri). Sokan látnak párhuzamot az angol és a magyar alkotmányfejlődésben. A nemzetiségi kérdés létét ismerik, de Magyarország integritását ettől még nem látják fenyegetve. Gyakran állítják párhuzamba a nemzetiségi kérdést az angol-ír viszonnyal, de nem a magyarok és a többi magyarországi nemzetiségre, hanem az osztrák-magyar viszonyra vonatkoztatva. Ugyancsak eléggé általános volt a föltételezés, illetve a tanács, hogy a Habsburgok számára is a legjobb megoldás, ha központjukat Pestre helyezik és a Balkán felé terjeszkedő dunai birodalommá változtatják a Monarchiát. Ebből is következett, hogy az angol megfigyelők gyakorlatüag egységesen elutasították a független Magyarország gondolatát, 1867-ben épp úgy, mint 1849-ben, vagy 1859-61-ben. Akiegyezést, 67-et, 48 megvalósításának tekintették (mint Frank helyesen megállapítja, ebben visszavetítik 67-et 48-ra), mint a reformnak a forradalom fölött aratott győzelmét üdvözölték. Ez szabta meg Kossuth és Deák megítélését is. A rendezés kevés számú kritikusa vagy a német vezetésű összmonarchiát sajnálta, vagy (a romantikus színezetű szlavofilizmustól vezettetve) a nemzetiségeket. A jövőre nézve a megfigyelők többsége bizakodó volt: a magyar elem megerősödését várta, s a liberális, civilizált Európa határát látta a Kárpátokban. Mindezeket összegyűjtve Frank hangsúlyozza, hogy e nézetek csupán egyéni álláspontokat tükröznek, fragmentáltak, mozaik-szerűek, mert összehangolt, általánosan elfogadott kép ekkor sem létezett Magyarországról. Az igaz, hogy mindenkinek nem volt véleménye Magyarországról, vagy akár a Monarchia egészéről, de a fönti nézetek alapján mégis megállapítható valamilyen konszenzus. A tág értelemben vett politikai elitnek, helyesebben a politikailag tudatos elemeknek (beleértve a munkásság öntudatos rétegét) mégis volt kialakult véleményük, ezt igazolja az a tény is, hogy 30-40 évvel az itt tárgyalt korszak után szinte pontosan ugyanilyen volt a Monarchiával és ezen belül Magyarországgal kapcsolatban a közfelfogás, egészen 1907/08-ig. Frank Tibor könyve eredetileg egyetemi doktori disszertációnak készült, s mint ilyet adta ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Angol Tanszéke angol nyelven. (Az eredeti magyar nyelvű változat csak részletekben került publikálásra különféle szakfolyóiratokban.) A kiadás ténye a legnagyobb mértékben helyeselhető, s az igen szerény köntöst feledteti a mintaszerű apparátus: a részletes bibliográfia és a nagyon hasznos névmutató. Kérdés azonban, hogy megkapja-e ez a munka azt a publicitást, amit megérdemel, eljut-e külföldön is mindazokhoz, akiket érdekel. Ha eljut, akkor nemcsak azt fogják megállapítani, milyen színvonalasak a magyarországi egyetemek doktori disszertációi, hanem azt is, hogy végre jó angol fordítások is születnek Magyarországon. Jeszenszky Géza