Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
az állami ipartámogatás a századforduló után 691 millió K), 7 cipőgyár (14 millió K) stb. A gépgyártásban többek között 6 gazdasági gépgyárat (6,2 millió K), 5 szerszámgépgyárat (9 millió K), 4 óragyárat (5,2 millió K), 4 műszergyárat (3,2 millió K) terveztek. A vegyiparban a következő 12 gyár szerepelt az emlékiratban: pálmaolajgyár (1,9 millió K), oleingyár (0,5 millió K)11 1 , faolajgyár (3 millió K)11 2 , lakk- és kencegyár (4 millió K), cinkfehér és ultramarin gyár (2 millió K), növényi festékgyár (0,6 millió K), kátrányfestékgyár (4 millió K), finom illóolajgyár (4 millió K), gliceringyár (0,45 millió K), sztearin gyertyagyár (2,2 millió K), szappangyár (2,6 millió K), alkaloidgyár (2,3 millió K). A kereskedelmi miniszter kikéri a GyOSz véleményét is az emlékiratról. A válasz éles szembenállás az autarkiás elképzelésekkel. Elutasítják, hogy a külkereskedelmi statisztika legyen az iparfejlesztés alapja, a behozatalra szükség van és támogatni kell a kivitelt is. Ismét felvetik az állami gyárak versenyének kérdését.11 3 A nagyszabású tervek a konjunktúra ellenére sem valósultak meg. Az 1907 :44. tc. által törvényes alapra helyezett Ipartanács 1904 és 1909 májusa között 158 létesítendő új gyár szubvencionálását javasolta a kormánynak. Az utóbbi időpontig ebből mindössze 50-et (31,6%) helyeztek üzembe, 62 esetben (39, 3%) pedig végül nem került sor a gyár megalapítására. A létrejött gyáraknál a befektetendő állótőke vállalatonként átlagosan valamivel meghaladta az 500 000 koronát, a foglalkoztatandó munkáslétszám pedig 150 fő alatt maradt. A megvalósulatlan gyáraknál viszont a tervezett állótőke elérte a 750 000 koronát, a munkáslétszám meghaladta a 200 főt. A gyári bővítéseknél — azaz a már meglévő iparnál — jóval kedvezőbb volt a helyzet. Az Ipartanács által támogatásra ajánlott bővítéseknek mindössze 9.7 százalékánál nem vezettek eredményre, sőt ezeknél egyértelműen a jelentősebbek valósultak meg. Az új gyárak létesítésének döntő területe a textilipar volt, amit a különösen erős textilipari konjuntúra is elősegített, ennek ellenére az eredménytelenül végződött tárgyalások 55 százalékánál textilipari üzemről volt szó, a létrejött gyáraknál még így is 26,1 százalék tartozott a textiliparhoz.11 4 A már korábban idézett Sugár Ottó, a Honi Ipar szerkesztője, a törvény országgyűlési vitáját követően körkérdést intézett a városokhoz és a nagyobb községekhez, annak tisztázására, hogy egyrészt milyen iparvállalat létesítésére alkalmas az adott helység, másrészt milyen kedvezményt hajlandók ezek alapítása esetén biztosítani. Sugár ennek alapján közel 90 város és község válaszát ismerteti. Ezek szerint 33 város mindenfajta ipar telepítésére alkalmas, a többinél a textilipar 33-szor szerepel, az élelmiszeripar 27-szer, a faipar 21-szer, az agyag- és üvegipar 19-szer, a bőrgyártás 17-szer, a vas- és fémipar 13-szor, a gépgyártás 6-szor, a vegyipar 5-ször, a papíripar pedig mindössze 1-szer. A városok iparfejlesztési koncepciója tehát alapjaiban megegyezett a kormány elképzeléseivel, s itt is különösen a gépgyártás és a vegyipar jelentőségének fel nem ismerése szembetűnő, ezeknél az esetek többségében mezőgazdasági gépgyárakról, illetve szappangyárakról volt szó. A kilátásba helyezett kedvezményeknél az ingyen telek és az adómentesség dominált, ezekhez járult esetenként ingyen építési anyag, ingyen épület (Breznóbánya), részvényjegyzés a város részéről (Eger, Szeged, Újvidék), olcsó energia, szubvenció 111 Olein = zsírbontás révén nyert folyékony nyers olajsav. 112 faolaj-fakátrány lepárlásból nyert olaj. 113 Uo. 1908. 34. sz. 30-42.1. 114 A Kereskedelmi Minisztérium tevékenysége az 1906-1909. években (Bp. 1909).
