Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662
az állami ipartámogatás a századforduló után 687 A törvény a korábbiaknál sokkal szélesebb jogkört biztosított a kormánynak, ami azonban még a koalíciós pártok soraiban is nyugtalanságot okozott. Ezt a nyugtalanságot kívánta a közgazdasági bizottság azzal a megkötéssel feloldani, hogy a kormány csak abban az esetben gyakorolhatja jogait, ha törvényes költségvetési felhatalmazása van. Bármennyire indokolt lehet is politikailag egy ilyen megkötés, az esetleges politikai bizonytalanság kiterjesztése a gazdaságra komoly veszélyt jelentett a nagyipar számára és egyértelműen csökkentette az ipartámogatás hatását. Kossuth Ferenc szintén az önálló vámterülettel igazolta a törvény szükségességét, ehhez járult egy már meglehetősen anakronisztikus elképzelés, ami abból a korábbi illúzióból indult ki, hogy az „úri osztályok" megnyerhetők az ipar számára. Kossuth a törvény további céljaként jelölte meg a külföldi tőke bevonását „nemcsak Ausztriából, hanem Angliából, Franciaországból, Olaszországból, Németországból is". A vita során Holló Lajos már azt követelte, hogy a törvény mondja ki az önálló vámterület 1915-ös vagy 1916-os felállítását.9 2 Milan Hodza azonban pontosan rámutat az ezzel kapcsolatos ellentmondásra: „Ha a nagyipar képviselői látni fogják, hogy ők a vámközösség alapján is szépen prosperálnak és tekintet nélkül az önálló vámterületre, segélyeket kapnak, vajon mi ébresszen bennünk vágyakozást a gazdasági önállóság hánt? "93 Kossuth párthívei számára komoly lojalitást konfliktust okozott a törvényjavaslat. Ennek egyik tényezőjére mutatott rá Iuliu Maniu: „Hálátlanság bélyegét viseli magán ez a törvényjavaslat éppen a kisiparosokkal szemben, kiknek legnagyobb részben köszönheti a függetlenségi párt mai helyzetét."9 4 Lengyel Zoltán szinte már ellenzékinek tűnik, amikor a kisipar támogatását követeli saját vezérétől: „Kisiparosaink tönkre mennek s ezt tétlenül nem nézhetjük, azok a hazának legderekabb, legbecsületesebb polgárai közé tartoznak, különösen a függetlenségi párt szempontjából."95 A törvényjavaslat vitája számos olyan összefüggést tárt fel az ipartámogatás területén, ami ilyen élesen soha nem lett megfogalmazva. Különösen érvényes ez az ipartámogatás és a nemzetiségi kérdés összefüggésére. A kormány a törvény elfogadását hazafias kötelességként kezelte és nem is nagyon igyekezett leplezni a nemzetiségek kirekesztését. Ez a magyarázata a nemzetiségi képviselők egységes fellépésének. Október 19-én közös értekezleten vitatták meg a törvényjavaslatot.9 6 A jogos bizalmatlanságot csak fokozta a törvény által a kormánynak biztosított diszkrecionális jog. „Mi, akik ezeken a padokon ülünk — hangzott Maniu beszédében —, nagyon jól tudjuk, hogy a kormány anyagi ereje bizony-bizony nem arra használtatik fel, hogy az ország minden lakosa és minden párthoz tartozó polgára és az országnak minden vidéke egyformán segélyeztessék és ezért nem fogadjuk el a javaslatot." A vita során kissé meglepő módon Szterényi lesz a „nemzeti" érdekek egyik fő szószólója. Megfogalmazása szerint „magyar vidékeken magyar lakosságot" kell támogatni.9 7 Lengyel is a magyar „faj" védelmét tartja a legfontosabbnak: „Ha ez így halad tovább, akkor a magyar elem, mely most adózóként szerepel, mind munkás lesz, meg 9 3 Kh. n. 1906. okt. 20. 9 3 Uo. okt. 24. 94 Uo. okt. 20. 9 5 Uo. okt. 22. 9 6 Budapesti Hírlap, 1906. okt. 18. 9, Kh. Π..1906. okt. 23. S*
