Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662

AZ ÁLLAMI IPARTÁMOGATÁS A SZÁZADFORDULÓ UTÁN 667 lényegesen nem haladta meg a korábbi törvény által biztosított lehetőségeket. A kedvezmények változatlanok maradtak, jobban körülhatárolták az új iparág fogalmát, s megváltoztatták az iparágak felsorolását. Kimaradtak az: agyag- és alagcső,üveggyárak (kivéve tábla, tükör és palacküveg), zománcozott vasedények, gőzgépek és gőzkazánok, jutafonó és szövőgyárak, katángpörkölő és pótkávé, rizshántoló, konyakgyárak, sózott, szárított, füstölt hús, kolbász és kolbászfélék. Ezzel szemben a javaslat a következő bővítéseket tartalmazta: márványfejtés és megmunkálás, lámpaáruk, fémdíszáruk, csavarok és kovácsolható öntött vasáruk, műszer, tanszer, óra és harmonium, összes papírgyár, teljes vegyipar, gyertyagyárak, gyapjúmosó-telepek, kötő- és csipkeáruk. A valóságban azonban ezek egy része nem volt új, illetve egyáltalán nem lépte túl, sőt inkább még le is szűkítette a Baross-féle eredeti tervezetet. Jelentős változás volt ezzel szemben a kisipar támogatásának kiemelése, és hogy a javaslat értelmében csak új gyárak kaphattak kedvezményt. A kormány abból indult ki, hogy a hazai fogyasztást a hazai termelés biztosítsa, szóban ugyan hangoztatta a meglévő ipar védelmét, de a törvényjavaslat erre alkalmatlan volt. Elő kívánták segíteni a kisipar nagyiparrá válását és a helyi hatóságok bevonását az iparfejlesztésbe.1

4 A közgazdasági bizottság jelentésében csekély mértékben túlhaladta a kormány álláspontját és hangsúlyozta, hogy az adott törvény csak láncszeme az iparfejlesztésnek (közszállítások, vasúti szállítások stb. mellett). A bizottságban ugyan felmerült a taxatív felsorolás elhagyásának szükségessége, de végül elvetették a javaslatot, viszont a vegyiparnál a kormány által javasolt általános megfogalmazás helyett visszatértek a konkrét felsoroláshoz, a kormány által kihagyott élelmiszeripari termékeket újra beiktatták s néhány további alapvetően jelentéktelen iparágat15

a törvényjavaslat szövegébe. Rosenberg Gyula a közgazdasági bizottság előadója minden igyekezete ellenére nem tudja csalódását leplemi, amikor elfogadásra ajánlja a háznak a törvényjavaslatot. „Belátható időn keresztül természetszerűleg a főgazdasági ág Magyarországon a földművelési és az ezzel kapcsolatos termelési ágak lesznek." Bár a törvény nem nyújt sokat, de „az iparfejlesztési eszközök főbbjei nem is törvényhozási intézkedésekben rejlenek. Adminisztratív úton a t. kormánynak sokkal alkalmasabb iparfejlesztési eszközök állanak rendelkezésére." A törvényjavaslat vitája során Komjáthy Béla kamat garanciát követelt a textiliparnak. Serényi Béla kevésnek tartotta a törvény által biztosított lehetőségeket és ő is szükségesnek vélte az állami kamatgaranciát az idegen tőke bevonása érdekében. Majos Ferenc tarthatatlannak vélte a kormány álláspontját, amely egyáltalán nem veszi figyelembe az ipari kivitelt. Rakovszky István elutasította a javaslatot, mivel az a nagyipart támogatja, Visontai Soma az önálló vámterületet követelte. Hegedűs Sándor miniszter válaszából fény derül az agráriusok döntő befolyására: „Mezőgazdaságunkon sebeket nem ejthetünk oly intézkedésekkel, amelyek talán erőket, vagy tőkéket, vagy jogokat vonnának el a mezőgazdaságtól akármelyik ipari vagy kereskedelmi célért." A törvény részletes tárgyalása során az országgyűlés két kisebb módosítást fogadott el.1

6 14

Uo. Képviselőházi Irományok (Irományok) 1896-1901. XXVI. 718. sz. 15

Uo. 746. sz. 16

Kh. ή. 1899. nov. 29.