Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Varga László: Az állami ipartámogatás a dualizmus időszakában a századforduló után 662

AZ ÁLLAMI IPARTÁMOGATÁS A SZÁZADFORDULÓ UTÁN 663 Az aradi kamara válaszában változatlanul szükségesnek vallotta az állami ipartámogatást, s a korábbi gyakorlat kiszélesítését, két irányban. Egyrészt a gyáripar mellett a kisipar fokozottabb támogatását, „hogy a kézműipar ne pusztuljon el egészen a tömegtermelési irány térhódítása alatt, de lehetővé váljék számára azon átmenet, melyben kézműiparból gyári iparrá alakulhat át", másrészt a szállítási kedvezmények kiszélesítését a nyersanyagokra és fűtőanyagokra. A nagyváradi kamara a kedvezmények megújíthatósága mellett szintén a kisipar támogatását kívánta. A soproni knniara javasolta, hogy a kedvezmények idejére a munkásokat mentsék fel a kereseti adó fizetése alól, külföldi gépek vámmentes behozatalát, a kedvezményben részesíthető iparágak kiszélesítését és soron kívüli eljárást a kedvezmények biztosításánál. A kolozsvári kamara néhány új iparág mellett szintén a vasúti szállítás kérdéseivel foglalkozott. A temesvári kamara átfogó koncepciót terjesztett a miniszter elé, amelynek gondolatmenete helyenként megegyezett a budapesti kamara már idézett velményével: „Az alkotásra váró új törvény rendelkezéseinél ... ne vezéreljen bennünket, hogy ez úton okvetlenül vagy túlnyomórészt új, iparunk mai állásához viszonyítva szinte exotikusnak mondható gyári szakmák keletkezzenek, hanem igenis nézzünk jól körül a nálunk bőségesen avagy nagyobbszerű vállalatok által már képviselt különféle iparágak közt és válasszuk ki jelzett célból mindazokat is, amelyek már ez idő szerint sok ezer embernek adnak biztos kenyeret és bárha küzdelemteljes létet folytatnak, életképességük épp e küzdelem tartamán nyert fényes beigazolást. Ha ily iparágak a külverseny árszorító versenyével szemben a védelem bizonyos neme alakjában új erőforráshoz juthatnak, a most élethalálharcot vívó gyárvállalatok szilárd támpontot nyernek a továbbfejlődéshez és még sokkal nagyobb számú és jobban fizetett munkást fognak alkalmazni. Életképes vállalatnál a termelési költségeknek bármily csekély apadása manapság — midőn az árverseny annyira kiélesedett, hogy akárhány fogyasztási piacnak megtartása vagy elveszítésének kérdése hihetetlenül csekély árkülönbség körül forog — nagyfontosságú mozzanat." A kamara joggal kifogásolta az iparágak taxatív felsorolását, ami pusztán a kormány kezét kötheti meg, ehelyett egyes iparágak kiemelését javasolta. A felterjesztés kitér a kisipar kérdésére is, amelynek megoldását maga is szükségesnek tartja, de „ez egyedül az illető termelési ágak versenyképessé tételével érhető el . . . Az osztrák gyárak vevőkörét csakis hason kaliberű magyar gyárak hódíthatják vissza. Egy magyar cipőgyár versenye semmiképp sem kellemetlenebb a cipészre mint az osztrák . . . A ruházati cikkek fejében évente kiözönlő milliók a kisipar útján sohasem lesznek visszahozhatok." Minden, akár a belső fogyasztás, akár a külkereskedelem szempontjából fontos iparvállalatnak meg kell adni 15 évre a kedvezményeket, ha azok a technika megfelelő szintjén álló versenyképes nagyüzemi vállalatok, létesítésük vagy jelentős kibővítésük esetén. A szegedi kamara felterjesztése különösen a vidéki ipar problémáival foglalkozott, egy elvetett javaslat szerint csak a Budapesttől legalább 50-70 kilométerre lévő gyáraknak kell a kedvezményt megadni. Javasolják a taxatív felsorolás bővítését és esetleges mellőzését (iparfejlesztési vagy kiviteli célokból), a Magyarországon nem termelt gépek vámmentes behozatalát, kedvezményes szállítási díjtételeket a nyersanyagokra és a fűtési anyagokra és 5 milliós pénzügyi alap létrehozását.