Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: Rómaiak és vlachok Nyesztornál és Anonymusnál 623
626 KRISTŐ GYULA látja, hogy Nyesztor e „tudós sémája, széles eszmei-politikai platformba nőve át, a régi Rusz nagy állami és nemzeti öntudatát tükrözte."1 ^eszámítva most a vitás terminust és a mögötte rejlő tudattartalmat, maga a bizonyítás sem meggyőző, hiszen a fenti premisszák aligha adnak lehetőséget a merész konklúzió megformulázásához: néhány ókori eredetű név szerepeltetése a szlávokkal kapcsolatban (hogy pl. Illíriában eredetileg szlávok éltek), nem bizonyítja olyan súlyos állítások igazát, amilyent Koroljuk a volohok bekapcsolásával tesz - s amiről dolgozatunk későbbi részében ejtünk majd szót -, hogy ti. „a régi szlávok egy bizonyos időben, az évkönyvíró szerint, a római történelem aktív részeseivé váltak".11 A nyesztori munka tendenciáinak ismeretében, hogy ti. szembenállt az antik eredetű birodalmi hagyományokkal, óvatos tartózkodást válthatnak ki mindazok a kombinációk, amelyek tudatosságot látnak Nyesztor néhány földrajzi nép- és személynevének (Illíria, narci és Pál apostol) használatában abban a vonatkozásban, hogy a kijevi krónikás az ókori Róma és a szlávság (a kijevi Oroszország) közti kapcsolatot biztosító láncszemek kimunkálásán fáradozott. S ezen a ponton visszakanyarodhatunk Anonymushoz, aki bizonnyal megfordult olyan vidékeken, az egykori Pannónia provincia területén bizonyosan, de alkalmasint Dacia provincia területén is, ahol a maga korában még számos építészeti emlék utalhatott az antik Róma egykori itteni uralmára. Anonymus rendelkezett ismeretekkel a római antikvitásról. Tudta, hogy a római uralom a Dunántúlra, az egykori Pannónia provincia területére terjedt ki, s annak' keleti határa a Duna vonalán húzódott. Sejtette, hogy a dunántúli romok a rómaiakhoz köthetők. Bár Aquincumot, melynek királyi palotáit, kőépületeit - „egyeseket földig romba, másokat nem" -megcsodáltatja Árpád vitézeivel, Attila városának tartja, de utal arra, Attila az ott talált antik épületeket (antiqua opera) építtette újjá (An. 35.). A klasszikus műveltség bizonyos elemeit magába szívó, a trójai történetet és a görögök háborúit megíró Anonymusnak bizonyíthatóan voltak tehát ismeretei a római antikvitásról. Voltaképpen máig megoldatlan, hogy kiket kell értenünk azon rómaiak alatt, akik Attila király halála után Pannónia földjét egészen a Dunáig elfoglalták, oda pásztoraikat helyezték, s egészen Árpád magyarjainak érkeztéig a Dunántúlt hatalmuk alatt tartották. A magyar szakirodalomban négyféle válasz is található erre. Az egyik feltevés szerint — mint Pais Dezső megfogalmazta - a Romani a Nagy Károly-féle római (frank-német) császárság népeinek is a gyűjtőneve. Ε birodalom hatalmi vagy érdekköre a honfoglalás táján csakugyan átnyúlt hazánk területére."12 A másik, Pleidell Ambrus által képviselt I ° V. D. Koroljuk: Volohi i szlavjanye russzkoj letopiszi. Kisinyov, 1971. (Lényegében ezzel azonos V. D. Koroljuk: Volohi i szlavjanye „Povesztyi vremennih let". Szovjetszkoje Szlayjanovegyenyije 1971/4 41-53; a továbbiakban a kisinyovi brosúra oldalszámait idézzük) 8-10. A szó szerinti idézet: „Pered nami, takim obrazom, ucsonaja szhema, pererasztajuscsaja ν sirokuju igyejno-polityicseszkuju platformú, otrazsajuscsuju mogucseje gyerzsavnoje i nacionalnoje szamoszoznanyije Drevnyej Ruszi." Uo. 9. Az 1965. évi bécsi történészkongresszuson Frantisek Graus isfelfedezni vélte már a 11. sz. végén a cseh nemzeti öntudatot (conscience nationale - Nationalbewusstsein), bár Szűcs Jenő' mindenképpen jogos megállapítása szerint „a 'nemzeti öntudat' modern asszociációkat keltő terminus technikusát a marxista történetírás a távoli korokra nézve lehetőleg kerüli". Szűcs Jenő: A magyar szellemtörténet nemzet-koncepciójának tipológiájához. Nemzet és történelem. Tanulmányok. Bp. 1974, 294, 314. V. D. Koroljuk: Volohi i szlavjanye, 11. II Pais Dezső: 7. jegyzetben i. m. 135. Ld. még Hóman Bálint: A magyar hún-hagyomány és hún-monda. Bp. 1925. 60.
