Századok – 1978
KRÓNIKA - Várostörténeti konferencia. Debrecen 1977. (Ács Zoltán) 609
614 KRÓNIKA tukat. A város igényeket támasztott a prédikátorokkal szemben, akiknek helyébe - feladataik nem megfelelő teljesítése esetén - a következő évben mást választottak. Debrecen az 1670-es években ugrik a magyarországi művelődés élére, amivel összefügg a bújdosók befogadása is. Az iskola kérdésről szólva a hozzászóló megállapította, hogy a tanács éppen olyan hatalmat gyakorolt az iskola felett, mint az egyház felett. Jelentős összegeket költött ösztöndíj formájában az utánpótlás nevelésére. Debrecen nagyságát az biztosította, hogy okosan és tudatosan tudta felhasználni a kálvinizmus morálját, -fejezte be hozzászólását Makkai László.. Balogh István ny. múzeumi igazító (Debrecen) hozzászólásában a Rácz István által felvetett gondolatokat fűzte tovább. Utalt a szatmári békét követő két évtized hatalmi küzdelmeire a központosító államhatalom és a magyar rendiség között, arra a folyamatra, amely előidézte, hogy a 18. század második felében a szabad királyi városok rendi jogállása az egyház és a nemesség mellett az országgyűlési egyetlen szavazatra csökkent. Balogh István a továbbiakban a városi autonómiára és a gazdálkodásra vonatkozó rendszabályokról beszélt. 1735-től példa nélkül álló, drasztikus állami beavatkozásra került sor Debrecen esetében. Ennek egyik fő oka, hogy az udvar ki akarta erőszakolni az állam iránt lojális katolikus és német lakosok felvételét a belső és külső tanácsokba, fgy 1772-től Debrecenben a város gazdálkodása és az autonómia a királyi biztosságok miatt csak formális volt. A „debreceniség" gyökerét - a hozzászóló véleménye szerűit - itt kell keresni. Balogh István ezután a jogilag szabad királyi, funkcionálisan azonban mezővárosi polgárság 1848-hoz való viszonyával foglalkozott. Annak a kérdésnek a tisztázása nélkül, hogy mennyire volt tudatában a városok polgársága annak, mit jelent számára a polgári, jogi egyenlőségen alapuló, céhes kötöttségektől mentes gazdasági és társadalmi rend, nem lehet megérteni a következő évtizedek Debrecenének polgári fejlődését, -mondotta. Irinyi Károly kandidátus, egyetemi docens (KLTE, Debrecen) a debreceni politikai közgondolkodást vizsgálta a dualizmus korának első évtizedeiben. Bevezetésképpen utalt azokra a történelmi hagyományokra, az örökölt, majd újratermelt mítoszokra, amelyek· a város különböző társadalmi rétegeinek politikai gondolkodását, mentalitását befolyásolták. Ezek közül is kiemelkedik a város önheroizáló magatartása. A debreceniekben lévő felfokozott magyarságtudat nem volt rövid, átmeneti jelenség. A történész kötelessége utalni arra, - mondta Irinyi Károly -, hogy a város szellemi tunyasága, a tudományos, szellemi teljesítményekkel szemben tanúsított megvetése fontos szerepet játszott a politikai álláspontok kialakításában. Ugyanakkor a politizálás helyi területei, a közgyűlések, pártok, sajtó stb. mozaikkövei voltak az országos politikai életnek. Az előadó utalt arra, hogy Debrecen esetében a politikatörténet szempontjából is meghatározó tényező volt az, hogy itt sem volt nagyobb számban képviselve a születési arisztokrácia, hiszen a város a dualizmus első évtizedeiben sem válik az ipari-városi modell megtestesítőjévé. Ennek oka a parasztság túlsúlya, az ipari és kereskedelmi burzsoázia összefonódottsága a mezőgazdasággal. Az előadó hangsúlyozta, hogy a politikatörténetnek választ kell adnia Debrecen esetében is arra a kérdésre, hogy t.i. rendelkezett-e valamely réteg politikai monopóliummal. A válaszadáshoz meg kell vizsgálni a választási névjegyzékeket, költségvetési tárgyalásokat, zárszámadásokat stb. A következő kérdés az, hogy valóban „polgáriak" voltak-e a város polgárainak magatartásformái. Eme vizsgálódásnál a politikatörténetnek számolnia kell a pusztán ideologikus közelítés egyoldalúságának veszélyével - figyelmeztetett az előadó. A kiegyezés utáni debreceni politikai élet jellegét és lényegét illetően megállapította, hogy a küzdelem, - amely leginkább a városi tisztújító és az országgyűlési képviselő választások idején tetőződött - nem az osztályharc erővonalainak közvetlen irányában folyt, hanem sokkal inkább a hatalmon lévő osztályokon, rétegeken belül. A politikai életet a különböző réteg, csoport, családi és egyéni érdekszálak szövevénye bonyolította, ezért szükséges felvetni az uralkodó elit kérdését. Debrecenben az uralkodó elit vezérkarát a felsőbb hivatalnoki réteg és az értelmiség alkotta túlnyomó részben. A helyi elit gyakran generációkon keresztül telepszik rá a közéletre, háttérbe szorítva a gazdasági elitet közgazdasági, politikai, kultúr- és művelődéspolitikai kérdések döntéshozatalában. Az előadó a következőkben a politikai élet helyi specifikumaival foglalkozva megállapította, hogy az egyház oly mértékben törekedett a politikai életben való aktív részvételre, hogy a századfordulóra már teljesen elvilágiasodott. Debrecen társadalma bizonyos megnyugvással, a fennmaradt nemzeti sérelmeket majdan orvosló időszak kezdő állomásaként tekintette a kiegyezést. A debreceni ellenzékiség nem a kiegyezés revízióját, hanem a királyi városok történetileg kialakult anatómiájának védelmét írta zászlajára. A
