Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
AZ 1917. ÉVI STOCKHOLMI KONFERENCIA 547 Az antant országok szocialista pártjainak újabb nyilatkozatai Stockholmról (1917 június) A francia kormány visszautasító nyilatkozata elhangzása után nyilvánvalóvá vált, hogy igazi nemzetközi konferenciára nem számíthatnak, s a Holland-Skandináv Bizottság -a konferencia összehívását július 8-ra halasztotta. Erről a szakaszról teljes képet ehelyütt nem adhatunk. Nem szólhatunk azokról a tárgyalásokról, amelyek május végén kezdődtek a Holland-Skandináv Bizottság és a különféle delegációk (németek, osztrákok, bolgárok, magyarok stb.) között, sem arról, hogy a holland, illetve a különféle skandináv pártok vezetői ebben az időben milyen nyilatkozatokat tettek, Branting, Stauning, Troelstra vagy Vliegen között milyen különbségek mutatkoztak.6 4 Tekintsünk el most a finn szocialisták véleményének bemutatásától is. A cseh szociáldemokraták részéről háromtagú delegáció érkezett Stockholmba. A párt vezetőjének, A. Nemecnek oldalán ott állt G. Habermann, aki a párton belül a nacionalista szárny egyik legmarkánsabb alakja volt, aki egyfelől az antant másfelől a cseh polgári pártok felé keresett és talált kapcsolatot. A másik oldalon B. ámeral naivitásnak minősítette, hogy az adott politikai erőviszonyok közepette egyoldalúan csakis az antanttól remélhetnék a cseh kérdés megoldását.6 s Június elején úgy tűnt, minthq a stockholmi - a központi hatalmak és a skandináv országok szocialistái közötti — előzetes tárgyalások révén a fő hadszíntér átkerült volna Stockholmba, de ez csak részben igaz. Angliában MacDonald sürgette az ILP vezetőit, hogy sürgessék meg a pétervári utazás engedélyezését. Az angol kormány ezelől — mint erről már volt szó - nem is tért ki. Az ILP és a BSP küldötteinek elutazását a soviniszta tengerész szakszervezet közbelépése akadályozta meg, s ez átmenetileg visszavetette, megzavarta a nyugat-európai békesürgető akciókat. De csak rövid időre, mert június 9-én és 11-én A. Thomas és Henderson a Pétervári Munkástanács fórumán újabb szerény kezdeményező lépést tettek: egyfelől újra hangsúlyozták, hogy kívánatosnak tartanák bizonyos feltételek, módosítások és pontosítás után a Stockholmba való megjelenést, de szükségesnek vélték, hogy előtte az antant országok szocialista pártjai külön értekezletet tartsanak. Az angol álláspont azonban változatlanul eltért a francia-olasz kormány véleményétől. Vandervelde ellenében sem kívánja lehetővé tenni, hogy belga szocialisták Stockholmba menjenek, mert elfogadhatatlan, hogy „a parlament egy frakciója vagy a belga állampolgárok bármilyen csoportja megkísérelje, hogy befolyást gyakoroljon az ország külpolitikájára". A. D. Guerre 1914-1918. Socialisme, 1205. köt. '4 Útban hazafelé. A. Thomas Christianiából 1917. június 19-én még egy táviratot küldött Párizsba. Ebben visszatekintett saját stockholmi „félhivatalos" tárgyalásaira, s míg egyfelől hangsúlyozta, hogy milyen heves vitákat folytatott Troelstraval, másfelől megállapította, hogy a többi holland-szocialista vezetővel, s a norvég Vidnesszel, de főként Brantinggal eredményes tárgyalásokat folytatott, s Branting, valamint a svéd szociáldemokrata napilap milyen értékes szolgálatokat tesz nekik. A. D. Guerre 1914-1918. Socialisme, 1205. köt. 65 A. D. Guerre - 1914—1918. Autriche-Hongrie. 153. köt. A cseh szocialisták szereplésének pusztán csak néhány olyan aspektusáról szólunk, amelyek az antant diplomácia, illetve az antant országok szocialistáinak akcióihoz kapcsolódnak — s ráadásul csak az archivális források vetnek rájuk fényt. A bizalmas feljegyzés ámeralról így folytatódik: „ámeral esete eléggé furcsa. Nemec és Habermann elég sok rosszat mondanak nekem róla, s figyelmeztettek, hogy legyek vele szemben óvatos" - bár mindketten hangsúlyozták, hogy az persze ki van zárva, hogy kormányügynök lenne. 10*
