Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Jemnitz János: Az 1917. évi „stockholmi konferencia" történetéhez 530
Jemnitz János: AZ 1917. ÉVI „STOCKHOLMI KONFERENCIA" TÖRTÉNETÉHEZ (Új adatok az antant kormányainak és szocialistáinak szerepéhez) Ε konferencia - mely soha nem ült össze — összefüggései annyira bonyolultak, szerteágazóak, a tanácskozások s a tanácskozásokkal kapcsolatos levelezés, a róluk szóló jelentések tömege oly irdatlanul nagy, hogy azt egyetlen tanulmányban összefoglalni egyszerűen képtelenség. Az összegezésre éppen ezért e tanulmány eleve nem tart igényt, miként az e kérdéssel foglalkozó kései történeti irodalom áttekintésére sem vállalkozik. Mielőtt még a kérdés és a problémák tulajdonképpeni felvetésébe, és az új adalékok alapján néhány részkérdés elemzésébe bocsátkoznánk, úgy tűnik, néhány gondolatot, megközelítést szurrogátumszerűen mégis ismertetni kell, noha minden egyes ilyen összefoglaló szükségszerűen hiányos, vázlatos. Kimarad belőle a történeti folyamat izgalmas dinamikája, mely minden történeti kérdésnél lényeges, s az olyannyira feszült és vázlatos 1917-es évben ez méginkább elengedhetetlen mozzanat. A stockholmi tanácskozásokról történeti irodalmunkban az a köztudott, hogy Stockholm a háborúban kifáradt gyengébb fél (a központi hatalmak) manővere volt a status quo ante alapján a kiegyezéses béke megteremtésére. Ismeretes, hogy a berlini és bécsi kormányzat lehetővé tette a szocialisták kiutazását —, továbbá Lenin műveiből az, hogy a bolsevikok a konferencia összehívásának tervét elvetették. Elutasították méghozzá két szempont alapján. Egyfelől azért, mert átlátták, s hangsúlyozták, hogy a meghirdetett konferencia tervét mennyire átszövik a központi hatalmak manőverei, másfelől azért, mert attól tartottak, hogy a konferencia sikere esetén a szociálsoviniszta pártok egyszerűen megbocsátják egymás bűneit a jelenben, s ugyanakkor megfeledkeznének tényleges feladataikról: arról, hogy előkészítsék a forradalmi akciókat saját imperialista kormányaik ellen. Ezek a kritikai sorok jól ismertek. Egy sor kérdést azonban még egyáltalán nem eléggé világítottak meg. A legújabb magyar történeti irodalomban is nem egyszer találunk olyan megállapítást, mintha az antant-országok szocialista pártjai egyszerűen nem akartak volna részt venni a konferencián, ami tévedés. De ezzel már el is érkeztünk a problémák hosszú sorához. 1. A .konferencia előtörténete Mint minden eseménynek, a „stockholmi konferenciának" is voltak közvetlen előzményei és olyanok is, amelyek a távolabbi múltba vezettek vissza. Ezúttal csak az előbbire utalunk, ana, hogy 1916 őszén a front mindkét oldalán tapasztalni lehetett a háborús fáradtság növekedését, ami megmutatkozott a semleges-országokban is. Ezzel összefüggésben a skandináv országok szocialista pártjainak értekezlete már 1916
