Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
ZERF FI GUSZTÁV GYÖRGY, A TÖRTÉNETÍRÓ 527 iskolájában tartott történeti előadássorozat egy része füzetenként is megjelent, és sikerük arra bátorította Zerffit, hogy anyagukat kötetekbe rendezze. 1887-ben publikálta Studies in the Science of General History (Tanulmányok az általános történelem tudományáról) című, három kötetre tervezett munkájának első (ókori) kötetét, melyet 1889-ben követett a középkori. 1892-ben bekövetkezett halála megakadályozta a szerzőt a harmadik kötet elkészítésében, bár annak anyaga valószínűleg teljesen együttállt már a 80-as évek végén. A csonkán maradt, két kötetében azonban így is több mint 900 oldalas egyetemes történeti mű Zerffi utolsó, legnagyobb szabású összegzése, melyben gyakorlatilag minden korábbi munkáját egybedolgozta. Újszerű mozzanatot nemigen találunk már a kétszer húsz megjelent tanulmányban (az utolsó kötet is húsz részben mutatta volna be az újkort), melyben a már jólismert történetelméleti és metodikai alaptételek, sa Science of History egész fejezetei rendre felvonulnak. Maga a bemutatott egyetemes történeti anyag azonban igen gazdag, s a szerző remek stílusa, színes elbeszélőkészsége vonzó olvasmánnyá avatta a korabeli közönség számára Zerffi doktor tanulmányait. Hasznosnak találhatta az egykori olvasó az egyes fejezetekhez csatolt szakirodalmi összegzéseket és a szöveg között megadott hivatkozásokat is, amelyek a kor legjobb európai szerzőire hívták fel a figyelmét — ha a „további olvasáshoz" ajánlott könyvtárnyi munka közül maga a szerző csak azokat hasznosította is, melyek saját koncepciójának alátámasztásához nyújtottak segítséget.68 Egy alapvető ponton a Studies kötetei mégis továbbépítik Zerffi történeti teóriáját, s ez a fajelmélet gondolatköre. Itt ugyanis Zerffi érvelése végleg egységes rendszerré áll össze. A Föld délkeleti felét szembeállítja az északnyugatival, s minden ponton kimutatja az utóbbi fölényét az előbbivel szemben. Északnyugaton él az árja népcsalád, s minden, amit az emberiség a tudományban, a jogban elért, ennek a „fajnak" köszönheti. Zerffi árjakultuszának megtámogatására itt újra előveszi 1874-es táblázatát fehérek, sárgák és feketék agytérfogatának eltérő méreteiről és az evvel összefüggő képesség-differenciákról. Sőt, e kraniometriai érvelést kiterjeszti a férfi és a nő közötti különbségek magyarázatára is, és hosszan bizonygatja, hogy a férfi és női agy térfogata közötti, általa jelentősnek vélt különbség megmagyarázza a két nem között szerinte kimutatható értelmi képességbeli téréseket is.69 A fajok és nemek közötti különbségek kraniometriai magyarázatának hiteléül Zerffi 187-ben közli azoknak a kutatóknak a neveit is, akikre - úgymond — teóriáját építette, ζ 1874-ben még említetlenül hagyott anatómusok műveinek azonban óvatosságra kellett ' Dlna inteniük Zerffit. A kraniometriai etnológia ekkoriban már Európa-szerte divatos rányzatának ugyanis lényegében hiányoztak a szolid anatómiai alapjai, s a Zerffi által felületesen konzultált - vagy éppenséggel csak név szerint ismert — német Friedrich Tiedemann és Emil Huschke éppúgy óvott az agymérések fajelméleti konzekvenciáinak levonásától, mint a Zerffi által nem ismert, bár alapvető francia antropológus, Paul Broca, akinek 1874-ben már összegyűjtve is megjelentek antropológiai dolgozatai Párizsban. Tiedemann heidelbergi professzor „A néger agya, összehasonlítva az európaiéval és az orángutánéval" című munkájában (1837) egyértelműen arra a következtetésre jutott, 6*G. G. Zerffi: Studies on the Science of General History, Vol. I: Ancient History (London, •iirschfeld. 1887), Vol. II: Mediaeval History (London, Hirschfeld. 1889), 1/6 és passim. " G. G. Zerffi: Studies, i. m. 1/9-11, 43-44, 64, 151, 212-213.
