Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497

524 FRANK TIBOR elnökletével megalakult a Társulat Cambridge-i csoportja, 1886-ban a Társulat (a Public Record Office-szal és a British Museum-mal együttműködve) megszervezte a Domesdayemlékünnepségeket, 1887-ben pedig az első iskolai történelemtanítási konferenciát. S bár ezek az események részben már a Társulat Zerffi leköszönte utáni történetéhez tartoztak, munkássága kétségtelenül hozzájárult a válság utáni egyenletes fejlődés megindításához.61 Elnöki évei alatt Zerffi nem elégedett meg az adminisztratív feladatok ellátásával. Székfoglalója után befejezte filozófiatörténeti sorozatát, s kiegészítette egy Voltairedolgozat felolvasásával is (1881 július). Amikor Zerffi Voltaire-ről szólt, tulajdonképpen Kantról beszélt, hiszen évekkel előbbi Kant-előadásához fűzött új gondolatokat. Célja az volt, hogy visszautasítsa azokat a (bécsi akadémikus körökben ekkor megfogalmazott) Kant-ellenes érveléseket, melyek szerint a königsbergi filozófus mindent Voltaire-től vett volna át. Zerffi igyekezett pontról pontra dokumentálni, hogy milyen különbségek mutathatók ki a két gondolkodó életmüve között, s szembeállította „a tudományosan képzett teutont" „a valódi mélységet gyűlölő, szellemes franciával". így ez az előadás is Kant-méltatássá alakult, melyben „az istenben a törvényt meglátó", „észérvekkel argumentáló", ,Jconstruktív" német tudósról nemcsak azt próbálta kimutatni, hogy nem volt Voltaire tanítványa, hanem éppenséggel azt, hogy csaknem mindenben felette állt az írónak kiváló, de filozófusnak „dogmatikus" és „destruktív", „történetietlen" Voltairenek. A lendületes eszmefuttatás során Zerffi jócskán túlszaladt eredeti célján, s nemcsak arra törekedett, hogy érvényre juttassa a századvégi brit filozófiára jellemző kantiánus érvrendszert, hanem egyszersmind ismételten belesodródott a feltételezett német—francia értékkülönbségek hamis és vulgáris gondolatkörébe.62 Széles érdeklődési körét és sokoldalúságát tanúsítják utolsó társulati előadásai. 1882-ben kettőt is tartott, először a X. századi arab földrajz- és történetíró, Al-Hamdáni munkájáról, ,A koszorú"-ról, majd — és ez számunkra az érdekesebb - Mátyás király Magyarországáról. Ez volt egyetlen magyar történeti munkája, s lélektanilag talán indokolható, hogy éppen tudományos pályájának zenitjén, társulati pozíciójának megszilárdítása után, 1882 decemberében szólt először és utoljára elhagyott hazájának történetéről. Itt sem törekedett — nem is törekedhetett — önállóságra. „Miután tanulmányoztam a Magyarországra vonatkozó lehető legjobb forrásokat, dolgozatom eredetisége a tények elrendezésében és az általános tanulságok levonásában áll." Werbőczi, Thuróczy, Katona, Szilágyi, Fessier, Pray és mások munkája nyomán mutatta be Mátyás király uralkodását, s röviden a magyar népet is hallgatóságának. Elutasította a közvetlen finn—magyar rokonság elméletét, s helyette a közös turáni eredet tételét hangoztatta. Párhuzamot vont a magyar és az angol politikai fejlődés menete között - ez akkoriban már évtizedek óta népszerű gondolata volt a történeti publicisztikának Angliában és nálunk is.63 6 1

William Herbage-G. G. Zerffi, 1880. dec. 23., 1881. jan. 10., 26., febr. 25., márc. 16., 21., 23., 24. Royal Historical Society Archives, Lettei-Book, H3/1/3. Vö. R. A. Humphreys: \. m. 19-22; G. P. Go och (1928* ): i. m. 340-401. 6 2 G. G. Zerffi: Voltaire, in his Relation to the Study of General History, from a Philosophical Point of View. Read 21 July 1881 (Transactions of the RHS X, 1882), 344-370, különösen 344, 357-358, 367-369. Vö. John Passmore: A Hundred Years of Philosophy (Harmondsworth, Penguin, repr. 1972), 57. 6 3

G. G. Zerffi: The IkBk, by Hamdâni. Read Febr. 1882 (Transactions of the RHS N.S. I, 1884), 70-83; vö. Germanus Gyula: Az arab irodalomtörténete (Budapest, Gondolat, 19732), 148. -