Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497

520 FRANK TIBOR Zerffi módszertani megjegyzései közül leggyakrabban az elfogulatlanság követelményének hirdetésével találkozunk. Deklarált elvek és megvalósított gyakorlat Zerffinél más vonatkozásban is megfigyelhető szétválására aligha találhatunk jobb példát, hiszen a szerző legkevésbé sem elfogulatlan szemléletmódjának nyomai minduntalan ellentmondanak a lépten-nyomon hangoztatott pártatlanság-követelménynek. Zerffi itt is csupán frázisként alkalmazta a pozitivisták nevezetes objektivitásigényét, s nem volt képes annak következetesen eleget tenni saját szövegében. így azután az olvasó meglepve értesül éppen Zerffitől, hogy nincs súlyosabb történetírói vétek, mint a részrehajlás, az előítélet, az elfogult pártoskodás, amelyet fejezetről-fejezetre, szerzőről-szerzőre szinte megszámlálhatatlan alkalommal tűz tollhegyére. Zerffi valószínűleg nem tételezte fel japán olvasóiról, hogy felismerik az ellentmondást tanítójuk jelszava („A tudományos történésznek olyanfokú szellemi függetlenségre kell ránevelni magát, hogy szigorúan igazságos lehessen baráthoz és ellenséghez egyaránt") és — például - a kortárs angol, francia és német történetírókról sugalmazott értékítéletei között. Cinizmus vagy ostobaság kellett hozzá, hogy a szerző a munka végén azt remélje: sikerült „egy részrehajlás és előítélet nélküli Történetek Történetét olvasói elé helyezni".5 2 Habent sua fata libelli. Az elkészült Zerffi-művet a szerző — Szuemacu költségén - Londonban „kéziratként" kinyomatta 300 példányban, s ebből százat a megrendelő Tokióba továbbított. Sigeno maga nemigen tudott angolul, s így a könyvet csak lefordítása után tudta hasznosítani. A tekintélyes és jónevű Nakamura Maszanao-t bízták meg a fordítással, aki azonban egyéb elfoglaltságai miatt mindössze a könyv első fejezetét készítette el, s azután félretette a munkát, noha annak kiadását tervbe vették. Csak az időközben hosszú európai tanulmányutat tett Szuemacu hazaérkezésekor került ismét elő a Zerffi-könyv ügye. Az apósa révén gyorsan emelkedő pályájú Szuemacu szinte nyomban a kormány tagja (földművelés- és kereskedelemügyi, majd közlekedésügyi, később belügyminiszter), utóbb a titkos államtanács tagja lett, s mindeközben megőrizte szinte megdöbbentően széles érdeklődési körét. Szépirodalmi műveket fordított japánról angolra és nyugati nyelvekből japánra (így Balzac regényét, „A völgy liliomát"), verses köteteket és irodalomelméleti munkákat publikált; később úttörő munkát végzett a római és a nyugateurópai jog feldolgozásában és Japánban történő meghonosításában, és ht egy sor történettudományi munkát is, jórészt „kortörténeti" kérdéseket tárgyalva (így például az orosz—japán háború kapcsán). Ez a rendkívül befolyásos és képzett ember keresztül vitte, hogy a fordítást - annyi év után - barátjára, Szaga Sószaku közgazdasági lapszerkesztőre bízzák, aki azután meg is birkózott a hatalmas anyaggal és 1887-ben elkészítette a japán változatot. A könyv japán nyelvű kiadására azonban sohasem került sor. Ugyanebben az évben ugyanis a Historiográfiai Intézetet a tokiói birodalmi egyetemhez csatolták, ahol egy Németországból meghívott vendégprofesszor, a Ranke-tanítvány Ludwig Riess vezetéséyel ekkortól valóban megindul a japán történettudomány európai, pontosabban német 5,

G. G. Zerffi: Science, i. m. 65, 183-187, 287-288, 339, 372, 377, 444-447, 504-509, 548, 635; az elfogulatlanság történetírói követelményéről 35 - 36, 75, 180, 189, 191, 204 - 205, 242, 303, 370, 456, 722-723.