Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
ZERF FI GUSZTÁV GYÖRGY, A TÖRTÉNETÍRÓ 517 hogy a japánokat új könyvében is a „fehér-árjáknál" 9 köbinccsel kisebb agyú, statikus karakterű, csupán gazdálkodásra, pásztorkodásra és kereskedésre termett népcsoportnak úja le, ahogyan néhány évvel korábban a Transactions oldalain tette. Teóriájával teljes egészében majd csak 1887-ben, a Studies brit olvasóknak szánt első kötetében lép újra a nyilvánosság elé, ekkor bővebb, s egyben végleges formába öntve kraniometriai közelítésű fajelméletét.45 Miben áll most már Zerffi elképzelése szerint az emberi fejlődés lényege, hogyan jellemezhető az emberiség által megtett út, s melyek annak törvényszerűségei? „Az ember haladó fejlődése" mindenekelőtt az „alantas, állati természeten" való uralkodás elsajátításában bontakozik ki. Az emberi történelemre a haladás jellemző, még pedig a „lassú és fokozatos fejlődés", amely „mind az anyagi, mind az értelmi világban megfigyelhető". A haladás „lassú és fokozatos" jellege vissza-visszatérő motívuma Zerffi „történetfilozófiájának", melyben az evolúcióval szemben az elkorcsosulás, a degenerálódás teóriája jelenik meg lehetséges, de a szerző által határozottan elutasított alternatívaként. A másik lehetőség, a ,.hirtelen, lökésszerű változás" (értsd: forradalom), Zerffi szerint „szokatlan jelenség, amely külföldi (!) hatásra jön létre, s gyakran éppolyan hirtelen marad abba, ahogyan elkezdődött". Ezzel szemben „a normális fejlődés hullámvonalban mozog, haladó és retrográd kanyarokkal. Amit a történészek gyakran 'újkori történelemnek' hívnak, az csupán régi elvek szerint formálódó új kultúrkörök létrejöttét jelenti..." Zerffi más formában szinte szóba se hozza a forradalom kérdését, ami 1848-49 személyes résztvevőjétől, s sokáig aktív ellenforradalmártól mindenesetre meglepő dolog. Edmund Burke művét a francia forradalomról „zseniális, de egyoldalú" munkaként értékeli és egyszerűen átugoija, más helyütt pedig a szocializmusról csupán annak „veszedelmes (bomlasztó) és álmodozó vágyakozásaira" utalva emlékezik meg.4 6 Zerffi „fejlődéselmélete" s benne a japánoknak kínált „haladásmodell" (ha szabad e leegyszerűsítő és kidolgozatlan elgondolást egyáltalában így aposztrofálni) ugyanannak az idealista jellegű, konzervatív eklekticizmusnak a bélyegét viseli magán, mint amely egész történetfelfogását jellemzi. De a sokféle hatás közül talán - párhuzamosan - Hegelé és Darwiné a legerősebb itt. A német filozófus befolyását Zerffi néhány alkalommal el is ismeri, de szellemi jelenlétét minden egyes, az emberiség fejlődésére vonatkozó eszmefuttatásában érzékelni lehet. „A természetet úgy jellemezhetjük, mint az anyag fejlődését a térben; míg a történelem a szellem fejlődése az időben" — próbálja aforizmába sűríteni a Darwint és Hegelt egyszerre lapozgató Zerffi olvasmányainak végső tanulságait. A Darwinéval együttesen megmutatkozó Hegel-hatásnak ez a jellegzetes gondolati terméke nem csupán a német filozófus ismeretét tükrözi. L. E. Elliott-Binns brit egyháztörténész kevesedmagával állítja csupán, hogy a hegeliánizmus alapjában idegen volt az angol gondolkodástól: térhódítását aligha lehet azzal a paradoxonnal megmagyarázni, hogy „Oxford az a hely, ahová a jó német filozófiák megtérnek, ha már meghaltak" 47 Brit és német történészek általában inkább úgy látják, hogy a viktoriánus gondolkodást egyéb-4 5 G. G. Zerffi: Science, i. m. 540; uő: On the Possibility of a Strictly Scientific Treatment of Universal History (1874), i. m. 390; uő: Studies on the Science of General History, i. m. 1/10. Vô. A Momigiiano: i. m. 1063-1064. 46 G G. Zerffi: Science, i. m. 8, 45, 47, 72, 226, 725, 736. 47 G. G. Zerffi: Science, i. m. 620; I. E. Elliott-Binns: Religion in the Victorian Era (London, Lutterworth. 19462), 274-275.
