Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Frank Tibor: Zerffi Gusztáv György; a történetíró 497
ZERF FI GUSZTÁV GYÖRGY, A TÖRTÉNETÍRÓ 505 Mi teszi - Zerffi szerint - a történelemírást tudománnyá? Mindenekelőtt az emberiség életében megfigyelhető törvényszerűségek ábrázolása. „Ha bármilyen természetű jelenségek között bizonyos törvények szerint működő erőkre bukkanunk, e jelenségeket tudományosan taglalhatjuk" — indul a gondolatmenet. Sem a véletlen, sem a predesztináció, sem pedig a szabadakarat elméletei nem segítenek a történelem valóságos mozgásának megértéséhez: „A történész csak akkor lesz képes tárgyának rendszeres kifejtésére, ha szilárd alapját a törvényben találja meg." Ez az 1874-ből származó gondolat végighúzódik a Science of History úgyszólván minden fejezetén, s ezáltal mintegy a japán történetíróknak szánt első számú, alapvető módszertani tanáccsá válik. „A történelem semmiképpen sem elszigetelt jelenségek véletlenszerű konglomerátuma." „A részletek száma nő, s növelhető is a végtelenségig; de a bennük működő törvények szükségképpen azonosak. Amint a történész néhány általános elv helyes megértésével kezdi munkáját, a részletek csoportosítása és elrendezése már nem jelenthet nehéz feladatot." Zerffi többek között e gondolat jegyében összegzi is könyvét: ,A történelem azoknak a belső erőknek a külső eredménye, melyek az emberiségben egy előre elrendezett törvény szerint működnek, amely ugyanúgy adott, mint az, amelyik a naprendszerbe visz rendet és összefüggést. A történésznek az a feladata, hogy felfedje ezt a törvényt, akár egyes emberek vagy nemzetek, akár az egész emberiség történetéről legyen szó."19 Melyik most már az a törvény, amely magyarázó elvként szolgálhat minden nép és minden korszak történetéhez? Zerffi — az egyetemes fejlődéselméletekhez képest némileg visszalépve — egy ilyen összefüggést talál kiemelésre méltónak, s ez nem más, mint az okság törvénye. Zerffi szavaival: „Azonos ok azonos hatáshoz (okozathoz) vezet." A történésznek tehát főként az okokat kell keresnie, s Zerffi konkrét történeti példák egész során mutatja be e törvényszerűségek érvényesülését. Akár Dáriuszról beszél és a görög-perzsa háborúk menetét elemzi, vagy a kereszténység kialakulásának történetét vizsgálja, akár a kereszteshadjáratok okairól és eredményeiről szól, vagy a nagy találmányok hatását firtatja, Zerffi ismételten alkalmat talál annak hangsúlyozására, hogy ok és okozat elválaszthatatlanul összefügg. Bacon méltatása kapcsán is azt emeli ki, hogy a filozófus képes volt „csoportosítani, párhuzamokat vonni, rendszerezni, sőt adott tényekből vagy okokból még meg is jósolt jövendő eseményeket, mint amazok hatását. ... e képességeket a történésznek a legmagasabb fokon kell birtokolnia".20 Zerffi 1874-hez képest itt bővebben kifejtett tanítása a történelemről - mint törvények, közelebbről az okság törvénye szerint értelmezhető, egységes folyamattal foglalkozó tudományról — messzemenően követi a korszak uralkodó pozitivista történetszemléletét. Törvénycentrikus felfogása, amely egy ókori eredetű s épp az adott időszakban evolucionista színezetet öltő természetelvű ismeretelmélettel állott közeli rokonságban, különösen rokonszenves volt a viktoriánus gondolkodás számára. A történelmi törvényszerűség problémáival akkor már évszázada birkózott a német idealista filozófia is, s így ez a kérdésfeltevés nem csupán a pozitivista gondolkodók munkásságából szűrődött át a Hegeltől és az objektív idealizmus német filozófiájától nagy mértékben befolyásolt " G. G. Zerffi: Science, L m. 2-3, 29-33, 526, 554, 593, 770-772. 20 G. G. Zerffi: Science, i. m. 19,148-149, 391,593, 597,607 - 609,614,631, 644.
